Ismét motiváltan: Ligeti Dániel a peches 2013. év után

A hangja is hullafáradt volt Ligeti Dánielnek, amikor a dunavarsányi edzőtáborban, miután befejezte a sűrű edzésprogramot, sikerült telefonvégre kapni.

– November végén Tatán kezdtük a ráhangolódást az alapozásra, ott voltunk karácsonyig, múlt csütörtök óta pedig Dunavarsányban dolgozunk – sorolta.

– Ez már olyan munka, mint a rémálom, futások, erősítések, erőállóképesség növelő iramgyakorlatok, no és úszás. A birkózást még csak érintőlegesen szerepel a programban. Egyelőre az a cél, hogy olyan szintre kerüljünk, hogy majd komoly birkózókkal is tudjuk tartani a lépést. Péntekig leszünk még Dunavarsányban, jövő héttől pedig a hagyományos, kéthetes edzőtábor következik a Csorba-tónál, majd ismét Tata. Hogy utána merre visszük tovább a bőröndöt, még nem tudjuk, de egy verseny és egy szakmai szempontból jó külföldi edzőtábor erős edzőpartnerekkel még mindenképpen lesz az április eleji Európa-bajnokság előtt.

A 24 éves szombathelyi birkózó a 2012-es, számára ezüstéremmel záruló Eb és a sikeres olimpiai kvalifikáció óta kicsit hadilábon állt a szerencsével. A londoni játékokon egy mérkőzés jutott neki, 2013-ban pedig nem sikerült a két világversenyen érmet szereznie.

– Az olimpiai szereplést próbálom elfelejteni, most már inkább úgy értékelem, hogy azzal, hogy kijutottam, megvalósult egy álmom. Tavaly viszont sérülést sérülés követett, szinte nem volt olyan kéthetes periódus, amit végig tudtam edzeni. A két legerősebb nemzetközi versenyen ugyan bronzérmet szereztem, de Kijevben ujjsérülés miatt már ki sem tudtam állni az elődöntőben. Mahacskalában már kezdtem jó formába kerülni; de miután legyőztem az olimpiai ezüstérmest és Európa-bajnokot is, az elődöntőben a vállam sérült meg. Az Európa-bajnokságot egy vírusos fertőzés miatt alig éltem túl, de így is bronzmérkőzést vívhattam – ott már kezemet, lábamat sem tudtam emelni, ötödik lettem. A nyáron – máig nem tudom miért – úgy lement a testsúlyom hogy közelebb voltam a 96 kilós súlycsoporthoz, mint a 120-ashoz. Lassan tudtam újraépíteni magamat. Szóval, a szerencse nem állt mellettem, mint ahogyan a budapesti vb-n sem. Engem a hazai környezet nem feldobott, inkább összenyomott. Nem tudok magamra és másra sem haragudni, egyszerűen egy rossz nap volt. Nem sokszor fordult eddig elő velem, hogy egy hozzám hasonló kaliberű, vagy gyengébb birkózótól kikapjak. De azért volt ok az örömre is, hisz Veréb Pisti megszerezte a vb-érmét. A tavalyi évet már lezártam, most ismét motiváltnak érzem magam, hiszen nemcsak én, de az edzőim, a családom, a barátnőm is azt erősítik, hogy sokkal több van bennem, mint amit az elmúlt évi eredmények mutatnak. Bízom abban, hogy idén külső tényező nem hátráltat, és vissza tudok kerülni a birkózás élmezőnyébe akár már a következő világversenyen, a finnországi Eb-n.