Szuperligás Vasasszonyfa - A 386 fős kistelepülés csapata bajnoki címet szerzett az NB I-ben

Vasasszonyfa már a '80-as években bekapcsolódott a teke vérkeringésébe, eleinte a városi bajnokságba. A '90-es években már megyeiben, az NB III-ban, aztán megint a megyeiben jegyezték a csapatot – idéztük fel a kezdeteket Tóth Róbert csapatvezetővel, aki egyben játékosa is a gárdának.

– A szekér igazán a 2009/2010-es szezonban indult be, amikor megnyertük az NB III-at. Két év múlva már az NB II-ben lettünk bajnokok. Az első NB I-es szezont a hetedik, a másodikat a hatodik helyen zártuk, most pedig bajnoki címet ünnepelhettünk – sorolta Tóth Róbert.

Persze – ami az első helyet illeti – azért rendesen meg kellett dolgozni. De tény, hogy óriási menetelés volt; 22 bajnokijából 16-ot megnyert, négyen döntetlent ért el, és csak kettőt veszített el a Vasasszonyfa. Már három fordulóval a vége előtt bajnoknak tudhatta magát, és ezután csúszott be két döntetlen és egy vereség. Így is hat pont lett az előnye a nagy rivális, a második helyre szoruló Herenddel szemben.

A Szuperligába jutott, NB I-ben bajnok vasasszonyfai tekecsapat. Állnak (balról): Horváth Péter, Molnár Roland, Kovács Attila, Katavics Benjamin, Horváth Zoltán, Hammer Bálint, Szerdahelyi Gergő, Molnár Pál, Cserei Gábor. Elöl: Timár Krisztián és Tóth Róbert. Fotó: Unger Tamás

Aki azt gondolja, hogy Vasasszonyfa „álnéven" idegenek gurítanak a csapatban, az nagyot téved. A 11 játékosból heten ennek a 386 fős lakosú kistelepülésnek a lakói is, négyen szombathelyiek.

– Timár Krisztián édesapja, Timár József nevelte a fiatalokat a faluban, mindenkit ő tanított meg tekézni – folytatta Tóth Róbert. – Tekében még nem volt rá példa, hogy ilyen kicsi település csapata a legfelsőbb osztályba jusson. Ezzel jócskán várakozáson felül teljesítettünk, hiszen a bajnokság előtt a mezőny közepére vártuk magunkat. Szerintem akadtak nálunk jobb játékosállományú riválisok is. De ősszel nagyon jól ment, és sorsfordító volt, hogy a Herendet idegenben le tudtuk győzni. A többi kötelező győzelem volt. Tavasszal már „csak" annyi volt a dolgunk, hogy megtartsuk az előnyt. Az ellenfelek – egy-egy nem várt bukással – ezt meg is könnyítették. Hazai pályán mi maradtunk egyedül veretlenek a nyugati csoport 12-es mezőnyében – nyolc győzelem és három döntetlen volt a mérlegünk. Bár az átlagéletkor szerint a csoport legfiatalabb együttese volt a miénk, nagyon egységesen teljesített. Tavalyhoz képest mindenki fejlődött. Akit ki kell emelni, az Horváth Zoltán – egyértelműen ő a legjobb játékosunk, és nagy fegyvertény, hogy eddig és a következő szezonra is sikerült őt megtartanunk.

Hogy milyen változást hoz a csapat életében a Szuperliga?

– Ami a csapat összetételét illeti, nem nagyot. Úgy tűnik, ha nem is könnyen, de mindenkit sikerült megtartani. A miénk teljesen önkormányzati csapat és mindenki amatőr. Kisebb támogatóink azért akadnak – ha úgy alakul a szponzoráció, talán egy kicsit erősíteni is tudunk. Nagy szükség lenne több pénzre azért is, mert a Szuperliga – a nagyobb távolságra utazások miatt – jóval többe kerül. A vasasszonyfai kettes pályát már az NB I-ben sem használhattuk, három éve Szombathelyen, a VAOSZ-ban edzünk és játsszuk a hazai meccseinket. Elégedettek vagyunk vele, továbbra is ezt béreljük. Milyen más célt is tűzhetnénk, mint a bentmaradást? Biztosan lesznek nagy vereségeink is, de talán el tudjuk kerülni a két kieső helyet.

Az asszonyfaiak július 28-án kezdik a felkészülést, a bajnokság szeptember első hétvégéjén rajtol.