Régi kép - régi emlék: 1998-ban Gécsek Tibornak szólt a Himnusz a Népstadionban

Nagy várakozással indultunk 18 évvel ezelőtt a Népstadionba, a budapesti atlétikai Európa-bajnokságra. Érthető volt az óriási érdeklődés, két évvel az atlantai nyári olimpia után főleg a kalapácsvetők küzdelme ígért nagy küzdelmet. Ismert, hogy az amerikai városban a veszprémi Kiss Balázsé lett az aranyérem, Gécsek egy doppingesetet követően az ötödikről a negyedik helyre lépett elő. Ez a hazai rendezésű Eb viszont nagy lehetőség volt arra, hogy Németh Pál tanítványa, a Dobó SE kiválósága feljuthasson a csúcsra. És a Népstadion közönsége 1998. augusztus 19-én a vasi atléta győzelmének lehetett szemtanúja, neki szólt a magyar Himnusz. Gécsek Tibor mellett a dobogó második fokán pedig az atlantai olimpiai bajnok Kiss Balázs állt, természetesen neki is kijárt az ünneplésből. A sajtópáholyban és a lelátó összes szektorában mindenki a vasi csoportokat kereste, ölelgette. Természetesen akadtak olyan szerencsések is, akik személyesen is gratulálhattak az újdonsült Európa-bajnoknak. Ünnepi volt a sajtótájékoztató is, melynek végén Tibor a beletaláltál" szóval köszönte meg az Eb előtt róla írt, s néhány nappal a viadal előtt megjelent Visszatérés című első sportkönyvemet. A győzelem után nem sokkal megjelent e kötet második kiadása is. A fenti kép a Vas Népe 1998. évi legjobb sportolóinak a sitkei Kastélyfogadóban rendezett díjátadására kiadott műsorfüzet borítóján látható. Meghitt pillanatot örökített meg a fotós Czika László: a mester és a tanítvány első találkozását a nagy álom beteljesülése után.

Mester és tanítvány, Németh Pál és Gécsek Tibor a budapesti, 1998-as Európa-bajnoki győzelem után Fotó: VN-archív

Abban az évben nemcsak Vas megye, hanem az ország legjobbjainak választották őket. Németh Pál lett az 1998-as év legjobb edzője, Gécsek Tibor pedig a legjobb férfi sportolója. Sajnos a mesteredző már nincs közöttünk, január 9-én lesz nyolc éve, hogy elhunyt.

A képen látható műsorfüzetben mindkettejükkel ABC-interjú készült. A válaszokban Gécsek álmaiként világbajnoki aranyérmet és olimpiai győzelmet említett. A dobócsoporton belüli jó csapatmunkát hangsúlyozta, társai nélkül ugyanis nehezen vészelte volna át az eltiltás utáni kényszerpihenőt. Szerinte az eredményeiben, az Európa-bajnoki győzelmében bőven benne vannak társai is. Németh Pálról az újdonsült Eb-aranyérmes azt mondta, nehéz erre röviden válaszolni. Pali bá' mindig olyan támpont volt nekem, akiben bízhattam. Talán szerencsém is van, mert aránylag hamar ráálltam az edzőm hullámhosszára." A munkáról így vélekedett: Bármennyit edzünk, a sportot soha nem tekintem munkának. A klasszikus értelemben vett munka akkor kezdődik majd számomra, ha visszavonulok."

Németh Pál válaszai közül érdekes volt például az, egyik évben sem volt üdülni. Vágyai, álmai között versenyzőinek világbajnokságokon és olimpiákon való jó szereplése szerepelt. Szerinte a munkát semmi nem helyettesíti, bár az angol szótárban a siker megelőzi a munkát. Keszthely városáról mindig az új kezdet jutott eszébe, ott kezdődött minden évben a felkészülés. A budapesti atlétikai Európa-bajnokságot élete legszebb pillanataiként raktározta el magában. Az élet értelmének a szeretetet említette, a tanulást pedig szerinte soha nem lehet befejezni. Az olyan, mint a házimunka, csak elkezdeni lehet. A Gécsekről szóló könyvben tanítványáról így fogalmazott: Tibi a modern világ nyerő típusú embere."