Északi fény

Az argentínok elleni mérkőzéssel számunkra is elkezdődik ma a férfikézilabda-világbajnokság. Fontos vébé ez, hiszen az első hétbe kerüléssel (szerencsés esetben akár a nyolcadik hely is jó lehet) megnyílik az út az olimpiai kvalfikáció felé.

Papíron a csoportunkban a második, az águnkon pedig a harmadik-negyedik legerősebb gárda a miénk, így elvileg nincsen semmi akadálya annak, hogy a szövetség fő célját elérjük. Persze a szurkoló mégis csak attól szurkoló, hogy ennél többet akar, ám ehhez a lényegében hazai pályán játszó nagy skandináv triónak, a svéd–dán–norvég válogatottnak is lesz néhány szava.

Egyiküktől, a németek melletti társrendező, nem mellékesen olimpiai bajnok dánoktól már mintát is vettünk a napokban, de sem a súlyos vereségből, sem a bravúros győzelemből nem szabad messzemenő következtetéseket levonni. Talán annyit nem árt megjegyezni az utolsó felkészülési meccsből, hogy

az északi sztárcsapatok ellen is van esélyünk, ha legalább a csapat fele elkapja a fonalat.

A csoportunkat akár könnyűnek is láthatnánk ebben az északi fénytörésben, de Angolán kívül mindegyik ellenfél képes olyan teljesítményre, ami gondot okozhat, ha nem százszázalékos a magyar csapat koncentrációja. A francia és spanyol légiósokra épülő argentínok már ma nagyon kemény falatnak ígérkeznek, ráadásul a nyitómeccsen nagyjából minden megtörténhet. Aztán ott van még Afrika legeredményesebb gárdája, az az Egyiptom, amellyel rendszerint szoros mérkőzéseket játszunk.

Most ráadásul van egy nagy előnyük, hiszen az edzőjük a Veszprémet irányító Davis, aki igencsak jól ismeri a magyar játékosokat. Náluk is erősebb azonban az Ázsia-bajnok Katar, a honosított játékosaikkal négy éve vb-ezüstöt nyertek, és ez a mostani Rivera-­csapat nem sokkal gyengébb az akkorinál. S akkor még a fentebb említett svédekről nem is beszéltünk, akik egyértelműen esélyesei a csoportelsőségnek.

Így hát a folytatásról nem is érdemes szót ejteni, maradjunk inkább a közhelyes bölcsességnél: jussunk csak előbb tovább a csoportunkból.

Ebben remélhetőleg nem képeznek akadályt a játékvezetők, akiknek a házigazdákat segítő bíráskodásából már a felkészülési meccseken ízelítőt kaphattunk. Sokat segíthet néhány szabályváltozás a gólkamerától a videóbíróig, de például a passzív játék, a támadó szabálytalanságok, a kétpercesek és a hétméteresek megítélése mégis a bírók meccsbefolyásoló hatásköre marad.

Reméljük, hogy nem ezen múlik majd a magyar siker.