Üzlet és alap

A kollégák figyelmét elkerülte Hosszú Katinkáék csütörtöki – formabontó környezetben, a Duna Aréna gépházában tartott – sajtótájékoztatóján, hogy a Nemzetközi Úszóliga (ISL) profi csapatverseny-sorozat első, október 5–6-i indianapolisi viadala hajszálra egybeesik a FINA égisze alá tartozó világkupával, amelynek ugyancsak a Duna Aréna a helyszíne. Így már érthető, hogy a FINA-vk mezőnye miért foghíjas, hiszen ugyanabban az időpontban az úszóvilág krémjének legalább a fele az óceán túlsó oldalán versenyez.

Ebből könnyedén kikövetkeztethető, hogy

érdekellentét feszül a Konsztantyin Grigorisin orosz/ukrán iparmágnás gründolta ISL és a Nemzetközi Úszószövetség között,

bármennyire is próbálnak jó képet vágni a FINA élemedett korú potentátjai a fiatal(os) vetélytárs felbukkanásához.

Hogy mennyire nem nézik jó szem­­mel Hosszú Katinkáék szakadár törekvéseit, arra bizonyság, hogy tavaly decem­berben még letiltották a részvételt azon a torinói versenyen, amelynek időpontja ütközött volna a rövidpályás vb-ével. Csakhogy Hosszúék pert nyertek a szövetség ellen egy washingtoni bíróságon, azaz a jog honfitársnőnk oldalán áll. Ezek után a FINA már – álságos módon – úgy tesz, mintha örülne az ISL térnyerésének. Pedig csak a verseny kényszeríti rá a nemzetközi szövetség korifeusait, hogy horribilis bevételeik egyre növekvő hányadát ne önmagukra, hanem azokra fordítsák – ha sziszegve is –, akik a profitot megtermelik: az úszókra.

Bár az ISL még csak keresi a helyét, már most látszik, hogy más alapokon áll, mint riválisa. Konkrétan: az üzlet, nem pedig tekintély­elvűség talaján.

Elég volt csütörtökön megnézni a Team Iron ütős, már-már lehengerlő imázsfilmjét ahhoz, hogy rádöbbenjünk, itt komoly, saját tőkéjüket kockáztató üzletemberek jelentek meg a piacon. Csak a miheztartás végett: az ISL október 26–27-én a Duna Arénában esedékes versenye egyetlen fillérnyi állami támogatást sem vesz igénybe, míg ugyanez a jövő heti FINA-rendezvényről már nem mondható el.

A végére hagytam, pedig morális szempontból ez a legfontosabb különbség: míg a FINA-eseményeken – így a júliusi kvangdzsui vb-n is – minden további nélkül medencébe ugorhattak az akár többször is lebukott, a tiszta sportolók által megvetett doppingkirályok és -királynők, addig az ISL-versenyeken alap, hogy csak makulátlan előéletű úszókat szerződtethetnek a klubok.

Milyen egyszerű ez a doppingellenes harc. Csak komolyan kell venni, és megy, mint a karikacsapás.