Zárt világ

Pajor-Gyulai László

Drámai bejelentést tett a minap Roberto Rosetti. Az UEFA játékvezetőinek a főnöke szerint negyvenezer bíró hiányzik az európai futball rendszeréből, ami jól jelzi, hogy a feladat nem túl vonzó a fiatalok számára, gond van az utánpótlással, egyre kisebb a merítési lehetőség, ami a minőség rovására is mehet, illetve jól látjuk hétről hétre, hogy megy.

A pontos számra már nem emlékszem, de arra igen, hogy nagyságrenddel ugrott meg itthon a játékvezetői tanfolyamokra jelentkezők száma, amikor 1994-ben Puhl Sándor a világbajnoki döntőben fújta a sípot és népszerűbbé vált, mint a legtöbb futballista. Hasonló volt a helyzet az előző évtized elején, amikor Kassai Viktor többek között Bajnokok Ligája-döntőt dirigálhatott, ő azonban a magyar labdarúgásból is kiszorult azóta,

a játékvezetőink között nem akad egyetlen olyan, komoly egyéniség sem, akinek esélye lehetne bekerülni a nemzetközi elit kategóriájában, azaz nincsen példakép; de nagyon úgy tűnik, egész Európában így alakul a helyzet. 

Egyesek azokat a játékvezetőket sírják vissza, akik játékosként is figyelemre méltó karriert futottak, mint például Palotai Károly volt. Ő olimpiát nyert, a Győri ETO tagjaként elődöntőt játszott a BL elődjében, a BEK-ben, és a pályafutása befejeztével, 28 évesen kezdett el meccseket vezetni a megyei bajnokságban – aki ma ebben a korban nem éri el a nemzetközi szintet, az már nem is reménykedhet benne. A sportág teljesen megváltozott, mások az igények, a meccsek egy részén néhány labdarúgó idősebb annál, aki a pályán az ítéleteket hozza, arról nem is szólva, hogy futballistaként ma az élvonalban rengeteg pénzt lehet keresni, a visszavonulás után senki sem fanyalodik arra, hogy hétről hétre hallgassa az édesanyja szidását a falusi pályákon.

Amúgy pedig furcsa, zárt világ a játékvezetőké, amely kívülről nézve nem túl vonzó. Nem kerülnek nyilvánosságra az értékelések, a hibák következményei, egyáltalán, a tagjai úgy kerülik a nyilvánosságot, mint ördög a tömjénfüstöt, és ez a már-már misztikus köd nem segít közelebb hozni a közeget az emberekhez, így azokhoz sem, akik a jövő játékvezetői lehetnének. Pedig amikor a szövetség tömegesítést emleget, növelné a játékosok és a csapatok számát, akkor arra is gondolni kell, hogy a több csapat több meccset jelent, amelyeket valakiknek le is kell vezetniük. És persze nem elég a létszám, a minőség is fontos, hiszen egy alkalmatlan bíró egzisztenciákat tehet tönkre, az elrontott szórakozásról már nem is beszélve.