A múlt nem tűnik el

Ökrös Csaba

Egy mondat adja ennek az írásnak az apropóját. Egy olyan mondat, amelynek talán nincs is nagy súlya, kimondója valószínűleg nem szánt neki jelentős nyomatékot.

Az amerikai kerékpáros, Matteo Jorgenson megosztotta gondolatait a médiával a minapi Párizs–Nizza verseny megnyerése után. Ahogy azt megszokhatta az emberiség sport iránt érdeklődő része, zömmel a győzelemhez vezető útról beszélt. Az elvárásoknak és a megszokásoknak megfelelően kanyargott gondolatainak szerelvénye, némi bepillantást engedve versenystratégiájába és diadala okán érzett örömébe. Igen ám, de a fiatal amerikai megemlített egy személyiséget, akinek jó évtizede nem szokás kiejteni a nevét kerékpárversenyek kapcsán.

Matteo Jorgenson vette magának az őszinteség bátorságát, és elmondta azt is, hogy neki és generációjának Lance Armstrong nyújtott inspirációt.

Aligha kell felidézni, hogy Armstrong az a kerékpáros, aki 1999 és 2005 között hét alkalommal nyerte meg a Tour de France-ot, de aztán doppingolás miatt elvették a címeit. A francia körverseny lapjairól évekkel később kisatírozták a nevét. Kissé eltúlzott egyszerűsítéssel azt mondhatjuk, hogy egy egész korszak bűneit varrták Armstrong nyakába, az ő elítélésével igyekeztek tisztára mosni az országúti kerékpározást. A tiltott teljesítményfokozók használatával egybeforrt sportág megtisztulásával együtt járt, hogy Armstrongot nemkívánatos személyiségnek tekintik a profi versenyzés szervezői. Üzleti érdekeiket féltik. Nem csoda, hogy a Harry Potter-regények Voldemortjához hasonlóan nem szokás kiejteni Lance Armstrong nevét. A fiatal amerikai Jorgenson egyébként közömbös mondatának ez adja meg a súlyát.

Nem emeli vissza a babérkoszorút Armstrong homlokára, de világossá teszi, hogy egy korszaknak igenis meghatározó alakja volt. Ezt el lehet kendőzni, de nyilvánvaló a hazugságmentes valóságban. A mai, szuperszervezett kerékpárcsapatok mintája az a US Postal volt, amelynek színeiben Armstrong a sikereit aratta. Az a profizmus (ami egyébként a magas szintű doppingolásnak is alapja volt), amit a belga vezetésű amerikai csapat magáénak mondhatott, új korszakot nyitott. A ma ismert magas színvonalú, üzletileg kiválóan szervezett, sporttudományos alapon működő profi kerékpárliga korszakát.

Semmiképpen sem állíthatjuk, hogy Jorgenson szavai nyomán új világ kezdődik a kerékpársport és Arms­trong kapcsolatában, már csak azért sem, mert nincsenek rászorulva a felek. De az világos, hogy a múlt ezúttal is ellenáll az eltörlési kísérletnek.