Levegőt venni még szabad?

Míg jó pár évvel ezelőtt joggal nyugtázta az ember egy tilosban parkolás esetén: figyelmetlen voltam, hibáztam, vállalom a tettemért a következményeket; addig manapság szinte forr az ember vére egy-egy „vétség” után. Ha átszaladsz az utcán, legyen az autómentes szakasz, megbüntetnek. Ha az autóddal a forgalommal szemben állsz meg az út szélén a házad előtt, mert biztonságban szeretnéd kivenni a gyerekülésből a féléves gyermekedet, megbüntetnek.

Ha hajnalok hajnalán egyedül, ácsorogsz a buszmegállóban, fagyoskodva várva az első járatra, és úgy döntesz, rágyújtasz, – hiszen a füsttel senkit sem zavarsz –, megbüntetnek. Ha pár napot késel egy-egy csekk feladásával, mert a nagyszülődet ápolva nem volt időd elszaladni a postára, megbüntetnek.

Ha reggel nyolc óra után egy perccel hagyod el a kocsiddal a fizetős parkolót, megbüntetnek. Ha úgy döntesz, hogy meg szeretnél szabadulni a hiteledtől, és egyben szeretnéd lefizetni, megbüntetnek.

Ha egy ügyintéző mulasztása miatt nem értesítenek, és késel a szakdolgozat leadásával, megbüntetnek.

Nincs mese, és nincs kegyelem: ami le van írva, az le van írva. A szabály az szabály. A bírság nem késik, te pedig magadra maradsz azzal a számodra is érthetetlen érzéssel: hát bűnöző vagyok én? Hová tűnt az emberség és a tolerancia az évek során? Miért nem lehet az emberi tényezőt is figyelembe venni egy-egy eset során? És egyáltalán miért van az, hogy mindenki azt nézi árgus szemmel: mikor hibázol, hogy minél több pénzt vehessenek ki a pénztárcádból. Ha pedig végre büntetés nélkül telnek a napjaid, és fellélegzel, légy résen. Hiszen lehet, hogy ezzel is rontod a levegőt, és még a végén megbüntetnek.