A Váci iskolások tárlata a BDK-ban

A könyvtár örömmel adott helyet a gyermekalkotásoknak, remélve, hogy az intézménybe máskor is ellátogatnak.

– Azonos célokért küzd a művészeti iskola és a könyvtár: megpróbál szembemenni a felszínességgel, ma, amikor az okosság kezd kimenni a divatból és a bunkóság nyomul előtérbe. Ezek a gyerekek kitartó harcosok, akik kifejezik az érzéseiket, gondolataikat, és úgy véli, az okosság, a szépség, az udvariasság, a kellem a továbbiakban is érték marad – mondta a kiállítás megnyitóján Pallósiné dr. Toldi Márta könyvtárigazgató, akit a Váci iskola igazgatója, Németh Gábor a Prima-díj és a város Szent Márton ünnepén – nem csak a könyvtári munkáért – átvett Szombathely kultúrájáért életmű díj okán is köszöntött egy nagy virágcsokorral.

Németh Gábor azt az utat elevenítette fel, ami az alapfokú művészeti iskoláig vezetett. 1982-ben indult egy festőszakkör Vörös Lívia tanárnő ötlete alapján. Hamarosan megalakult a szobrász szakkör is, majd további műhelyek alakultak. A ma már három évtizedes öngerjesztő folyamat része volt 2001-ben a művészeti iskola megalakulása.

Tóth Csaba festőművész a megnyitón arról beszélt, hogy a vizualitás, a képiségben gondolkodás a világ leggyorsabban fejlődő része, ezért szegődnek egész életpályák ehhez a tevékenységhez.

– A szemünk, a látásunk révén ismerjük és ökökítjük meg a világot, ezért fontos minden mű, ami megszületik a kezeitek között.

Olyan ez, mint a kertészet: művelni kell a rajzolást is, mert ha a kertet nem műveljük, giz-gaz nő. Fontos megtanulni, hogy lássunk a magunk módján, és örökítsük meg a világot – mondta Tóth Csaba, majd arra emlékezett, hogy régóta gyűjti a Vas megyei rajzokat, s a Váci iskolából mindig „más" rajzok jöttek. Mert mögötte olyan rajztanár áll, aki magas hőfokra emeli a rajzot, és ebből különleges munkák születnek. Sokan nem ismerik ezeket az elképesztő számokat, hogy a vácisok Tokióból egy rajzpályázatról 85, Sanghaiból 79 díjat hoztak el. Személyes karakterű művek, amelyek levetik a sémákat, korán keresik önmagukat.

Vörös Lívia meghatározó a Váci iskola művészeti tagozatán. A közmondás azt tartja: „Egy fecske nem csinál nyarat." Ő a bizonyíték: dehogynem. Az ő tevékenysége és megszállottsága „szombathelyi hungarikum".