Szombathely

2015.04.17. 17:14

Irgalmas szeretet

Az elmúlt vasárnap, húsvét 2. vasárnapján ünnepeltük az isteni irgalmasságot. Szent Márton úgy vonult be a köztudatba, mint az irgalmas szeretet szentje, akiben mintha Isten irgalma öltött volna testet. A liberális francia, de szent Márton tiszteletét mégis előnyben részesítő körök mellőzni akarván a szentet, deszakraziláják, és citoyen partagé -nak, osztó polgárnak nevezik.

A tapasztalati világon túl nem látó embernek eszébe sem jut feltenni a kérdést, miért volt Márton, a katona, a szerzetes, püspök olyan, amilyen? Honnét volt a lelki energiája ahhoz, hogy korának szemléletével szemben, egy egészen másfajta cselekvési módot képviseljen?

Kortársa és életrajzírója, Sulpicius Severus Mártonnak azon életszakaszáról, amikor Márton éppen apja kényszerítésére katonai kiképzésben részesült és az amiens-i köpenyfelezés is történt, többek között ezt írta:

"Rabszolgájával szerepet cserélt. Ő, az ura szolgálta ki szolgáját Igen jóindulatú volt a társaival szemben Emberi mértéket felülmúló türelem és alázatosság jellemezte. Virrasztott a betegek mellett, segített a nyomorultakon, táplálta a szűkölködőket, ruhával látta el a mezíteleneket Már ekkor sem csak süket hallgatója volt az evangéliumnak, és nem törődött a holnappal. "

A köpenyfelezés nem egy elszigetelt eseménye volt életének, hanem hívő életszemléletének természetes megnyilatkozása
Fotó: szombathelyi egyházmegye

A mártoni lelkületnek eme leírása után kezdi el Sulpicius Severus a köpenyfelezés történetét: így történt meg egy szokottnál jóval keményebb tél közepén

Mindezekből két dolog következik. Az egyik, hogy a köpenyfelezés nem egy elszigetelt eseménye volt Márton életének, hanem hívő életszemléletének természetes megnyilatkozása. A másik, hogy ennek a forradalmi és szokatlan magatartásnak lelki forrása csak a mélységes Isten kapcsolata lehetett. Mert tetteivel e szent ember nem vágyódott hiú emberi dicsőségre, hanem tettében Isten jóságát ismerte fel.

Szent Márton életrajzának ezek a szövegösszefüggései világossá teszik, hogy a köpenyfelezés nem pillanatnyi fellobbanás volt, hanem természetesen következett a hívő életszemléletéből és a szoros istenkapcsolatából.

Horváth József,

pápai prelátus

Ezek is érdekelhetik