Ezt írta a Vas Népe 25 évvel ezelőtt - Rumi Rajki István műve Ohióban

Rumi Rajki István műveiről - merthogy róla van szó - ennek ellenére sem készült mind a mai napig mélyreható művészettörténeti elemzés. Pedig az ő alkotása a Szent Márton megkereszteli az édesanyját című gyönyörű szobor a város régi temetője előtti téren, s ugyancsak ő alkotta a megyei rendőr-főkapitányság előtt álló Harcosokat.

Több műve nyomtalanul eltűnt. Még unokaöccse, a Szombathelyen élő Rajki Gyula - aki 1975 óta hangyaszorgalommal kutatja a nagybátyja hagyatékát - sem talált meg sok mindent. Most mégis siker koronázta működését. 1987 áprilisában lapunk hasábjain mi is közöltük: keresi nagybátyja egyik fő művét.

- Melyik művéről van szó Rumi Rajki Istvánnak? És mit lehetett róla korábban tudni?

- Az egyik legjelentősebb alkotása volt ez a nagybátyámnak. 1939 márciusában szállították ki a New York-i Világkiállításra. Szent István, az országalapító volt a hivatalos címe, s a világkiállítás magyar csarnokának főbejárati homlokzatát díszítette. 3,4 méteres, alumíniumötvözetből készült szobor volt. A művész egyetlen állami megbízásból elkészült munkája, amelynek elkészülte után, másfél évvel el is hunyt.

A szobor New York-i kiállítása után semmit sem lehetett tudni további sorsáról. Kitört a háború, ezért feltételeztem, hogy talán elsüllyed egy hajó rakományával.

- Hogyan sikerült mégis a nyomára bukkanni?

- Meglétéről az első hírt Csinger Pétertől kaptam, aki egy Szombathelyről elszármazott, Kanadában élő mérnöktől, Mr. László Buttytól hallott róla. Ezután négy évig leveleztem. Próbálkoztam egyházi személy, a Magyarok Világszövetsége útján közelebbi információkat szerezni, még egy USA-ban megjelenő magyar lap tulajdonosa is bekapcsolódott a munkába. Végül a hiteles és részletes tájékoztatást Elizabeth Waczovszky asszonytól kaptam meg. Egy Cleveland-ben élő magyar származású hölgytől és családjától, akik igazán önzetlenül, írásban és fotókkal tájékoztattak a szobor további sorsáról, meglétéről.

- Mi derült ki?

- A második világháború alatt az USA kormánya lefoglalta az alkotást, hiszen egy neki hadat üzenő, ellenséges ország tulajdona volt. (Hadizsákmánynak tekintették.) Az 1947-es párizsi békeszerződést követő évben az Egyesült Államok kormánya diplomáciai úton felajánlotta: visszaszolgáltatja hazánknak az alkotást. Ám a megbeszélések végére az akkori új magyar kormány (Rákosiék) nem kívánta átvenni Szent István szobrát. Így beteljesületlenné vált dr. Tóth Jánosnak 1943-ban, a Dunántúli Szemle ünnepi számában megírt reménye: „A New York-i Világkiállítás magyar Szent Istvánja is hazakerül Szombathelyre”. Ezután az USA-ban aukción vásárolta meg a művet Szobonya László. Magyarságán kívül róla csak annyi ismert, hogy először New Yorkban akarta felállíttatni a szobrot, ám végül családjával együtt úgy döntött, hogy az erdélyi ferencesek amerikai központjának parkjában, az Ohio állambeli Youngstownban álljon.

- Most volt három évtizede, pontosan 1990 novemberében, hogy felavatták ott a monumentumot - meséli Rajki Gyula. - A szobor azóta is nagy megbecsülésnek örvend. Körülötte emlékeznek évente az USA-ban és Kanadában élő magyarok tízezrei az őshazájukat alapító nagy királyra. Őrzik így is magyarságukat. Koszorúznak, ünnepségeket rendeznek az év majdnem minden szakaszában.

A szoborról László Gyula professzor és dr. Supka Magdolna művészettörténész írt. Egymástól függetlenül, régi fényképek alapján méltatták még 1978-ban. Supka Magdolna ezt írta: „Engem meglepett a Szent István feje. No végre egy etruszk fej! Így láttam. Klasszicizmus - unalom nélkül!”

- Szomorú, hogy Szombathely milyen „hálásnak” bizonyult jeles művészével szemben - fűzi hozzá Rajki Gyula. Az amerikai szobor-avatással szinte egy időben közönyösen elpusztították egy Köztársaság téri épületről (volt leszámítoló bank, akkor könyvtár) öt alkotását. Négy domborművet és egy szobrot. A domborműveken görög és római mitológiai fejek voltak. Ezeket is, meg a szobrot is - nagyméretű, ruhátlanul ülő nőalak, amely egy kaptárra támaszkodott - leverték, ledobták.

- Lesz-e folytatása az országalapítót ábrázoló szobor kutatásának?

- Igen. A Vas Népében decemberben olvastam, hogy a Nagy Lajos Gimnáziumban tanít egy tanárnő, Mrs. Maxine W. Houch, aki abból a városból érkezett, amelyben a monumentum áll. Felkerestem, és értékes információi alapján még részletesebben tudok tájékozódni. Olyan emberek címét kaptam meg tőle, akik vélhetően tovább segítenek. Rumi Rajki István ezen alkotásának jelentőségét az is kiemeli, hogy mindeddig a magyar szobrászművészek közül csak tízegynéhánynak adatott meg részt venni világkiállításon.

A művész éppen második állami megbízásán dolgozott - a Nemzeti Sportcsarnok 12 alakos kompozícióját kellett volna elkészítenie, de csak az agyagvázlatig jutott -, amikor elhunyt. Éppen 60 éves lett volna. Ennek most júniusban lesz ötven esztendeje. Vajon hogyan emlékezik meg erről szülőföldje?