Oslo, a kiegyensúlyozott város

A reptérről gyorsvasút visz a központba. Az ezüstszínű csodamasina az ázsiai és a francia villámvonatokra emlékeztet. Átvergődve a vasútállomáshoz közeli téren a legfontosabb oslói utcához, a Karl Johans gatéhoz jutunk. Így ejtik, „gate”, a norvég németesebb az angolnál. Itt kezdődnek a drága üzletek, ez a sétálóutca köti össze a pályaudvart a kastéllyal. Közben bal kéz felől a Parlament, aztán a nemzeti színház, jobbra pedig az oslói egyetem neoklasszicista épülete.

A királyi palotát hatalmas park veszi körül. Amúgy is tele van Oslo zöldterülettel, nem csoda, hogy remek a levegő. Májustól nyár végéig este tízkor még világos van, a nap pedig háromkor kel (télen viszont alig négy óra a nappal).

Kutatások szerint a norvégok a legboldogabbak a világon! Ez nem is csoda, hiszen az életszínvonal magas, sok pénz jut szociális feladatokra és oktatásra.

A történelmi hagyományokban természetesen a viking múlt a döntő

986-ban született Vörös Erik, a híres viking. A norvégok úgy tartják, hogy az ő fia volt az első európai, aki partra szállt Észak-Amerikában, tehát lényegében ő fedezte fel Amerikát, 500 évvel megelőzve Kolumbuszt. Hosszú ideig Norvégiát és Svédországot perszonálunióban kormányozta ugyanaz az uralkodói család, később még Dánia is az unió része lett. 1814-ben elváltak Dániától, majd 1905-ben népszavazáson elszakadtak Svédországtól, és megalakult az önálló Norvégia. Az 1960-as évek aztán felduzzasztották a norvégok pénztárcáját, megtalálták az olajmezőket az Északi-tengeren, és megszűntek a szociális problémák.

Bár Oslo nem elsősorban a múzeumairól híres, de mégis, szinte megszámlálhatatlan érdekes látnivaló van: technikai múzeum, filmmúzeum, építészeti múzeum, népművészeti múzeum, palackmúzeum, természettudományi múzeum...

A híres írónak, Ibsennek az életét is megismerhetjük a róla elnevezett kiállítóközpontban. A Munch múzeumból a világhírű festő legismertebb képeit átvitték egy másik múzeumba, hadd menjenek oda is a turisták. Igazi különlegesség a Viking hajók múzeuma.

A tölgyfából készített szerkezetek állítólag a 9. századból valók, és azért maradtak viszonylag épen, mert amikor a tulajdonosuk meghalt, a hajókat partra vontatták, belerakták az egykori gazda személyes tárgyait, ékszereit, bútorait, és együtt temettek el mindent. A 22 méteres Oseberg erős csatahajó volt, 30 izmos evezős hajtotta, a 24 méteres Gokstad pedig ünnepi hajó, vagyis inkább szép, mint erős lehetett.

Norvégia: lakosainak száma 4 és fél millió, viszont hazánknál 3,5-szer nagyobb. Nagyjából 14 ember jut egy négyzetkilométerre.

Pénznem: norvég korona (NOK) = 32–34 forint.

Szállás: szállodákat, kempinget az ország területén sok helyütt találni. A szállás nem olcsó, a kempingekben egy éjszaka ára általában 200–400 NOK/fő.

A heringet jellemzően négyféle módon készítik, és főleg előételként fogyasztják. A legfinomabb a mustáros, aztán a majonézes, de kínálnak paradicsomosat és eceteset is. Ez utóbbi nekünk csak akkor jó (szerintem), ha nem túl édes az ecet...