A papok mindenből megmondták a jövőt, volt, hogy kockát vetettek

A régió, Epírosz fővárosától, Joánninától alig húsz kilométerre, délnyugati irányban találjuk az ókori világ második legjelentősebb jósdáját, Dodonit.

Horog László

A Tamarosz-hegy lábánál, völgyben helyezkedő jósda a régió legfontosabb műemléke, amely az ókorban roppant jelentős volt még akkor is, ha nem vehette fel a versenyt Delphoi (Delfi ) kegyhelyével. Dodoniba a hétköznapi emberek jártak jósoltatni. Zeusz szent tölgye leveleinek susogásából fejtették meg a helyi papok a főisten akaratát, majd tolmácsolták az érdeklődőknek. Míg Delfi ben papnők, püthiák mondták az okosságokat, osztották az észt, itt férfi – emberek, akiket prófétaként tiszteltek. Később nem csak a levelek zúgása adott támpontot, a madarak röpte, a közeli, szent forrás csobogása is. Egy fémedény érces hangját is alapul vették, valamint előfordult, hogy kockát is vetettek. A papok nem hordtak lábbelit, mezítláb jártak, a földön aludtak, ugyanis onnan kapták az ihletet az isteni üzenetek értelmezésére. A jóslatok nem voltak feltétlenül logikusak, mi több, kimondottak homályosak, kétértelműek, innen ered a magyar nyelven is használt dodonai jelző, ha valaki egy adott témában beszél ugyan, ám tartalmilag mond is valamit, meg nem is. A megbízó a Kr. előtti második évezredben a meglehetősen zavaros történetekből, mondatfoszlányokból természetesen azt óhajtotta komolyan venni, ami számára kedvezőnek tűnt.

A régészeti leletek arról árulkodnak, hogy már a bronzkorban komoly település létezett itt, majd jelentősége viszszaesett, a hellén időszakban, Nagy Sándor színre lépésekor nyerte vissza korábbi fényét. Nem volt mindig nyugalom a területen, időszámításunk előtt 219-ben előbb az aitól törzsek, majd a rómaiak pusztítottak itt, később a trákok vittek mindent a felhalmozott kincsekből, ami mozdítható volt. A római császárság idején ismét fellendült, roppant népszerű volt, azonban a birodalom hanyatlásával egy időben jelentősége fokozatosan csökkent. Az ásatási területen szorgos kezek kaszálnak, a teljesen még nem feltárt stadionhoz érkezünk, aztán folytatjuk a rövid sétát a romterület legszebb pontjához, a Kr. előtti 3. században Pürrhosz király által emelt 18 ezres színházhoz. Pár évtizeddel később a kultúrára nem igazán fogékony aitólok lerombolták, a makedón uralkodó, Philippos azonban felismerte jelentőségét és újjáépíttette. Később a rómaiak is bontották, Augustus császár lépett közbe, amfi teátrummá alakította, arénává varázsolta, amelyben gladiátorok küzdöttek életre-halálra, az uralkodó ezzel komoly cirkuszt biztosított a környék népének. Az impozáns épületet 1960-ban kezdték restaurálni, nyaranta az Ókori Dráma Fesztivál névre keresztelt, nagyszabású rendezvénysorozatnak ad helyet. A színház mögött találjuk az Akropoliszt, mellette a legfontosabb döntések otthonát, a tanácsháza, a Buleutérion alapjait, valamint a régi falak maradványait. Itt helyezkedik Aphrodité temploma is, kissé távolabb a mindenható Zeusz szentélykörzete. Egykor itt állt a szent tölgy, valamint a főisten temploma, továbbá megtaláljuk az idők során elpusztult Heraklész szentély helyén a későbbi ókeresztény bazilika romjait is.