2018.04.13. 15:00
Kalandos tutajozás a Dunajecen – Legendás táj, sziklaszirtek, többormú Korona-hegy
A dunajeci tutajozás, Lengyelország és Szlovákia egyik különleges turisztikai érdekessége felejthetetlen élmény, lenyűgöző látvány. Nem hagyományos tutajok ezek a vízi járművek, hanem öt keskeny ladikból összefogott, fenyőgallyal díszített, csáklyarúddal irányított „pöttömnyi pontonok”.
A Dunajecről kiváló kilátás nyílik a környező hegyekre Fotó: Müller Anikó Hanga
A népviseletbe öltözött két gorál – hegyi lengyel, vagy szlovák vezető – induláskor közli az utasokkal: azért szokás a tutaj elejére fenyőgallyakat tenni, mert ha felborulnak és sikertelen lesz a mentés, az díszíti majd sírjukat. A gallyak igazi funkciója megakadályozni, hogy a felcsapódó víz a járműbe jusson.
Dunajec
A Dunajec Szlovákia északi és Lengyelország déli részén folyik. Hossza 247 kilométer – Lengyelország tizennegyedik leghosszabb folyója -, 17 kilométeren át Szlovákia területén halad, lengyel-szlovák határfolyóként. A Dunajec-áttörés 360 hektáron természetvédelmi terület a Pienineki Nemzeti Parkban. A táj megkapó szépsége a tutajozás során élvezhető igazán, de érdemes gyalog vagy kerékpárral is bejárni. A Pieninek lengyel oldalát már 1930-ban nemzeti parknak nyilvánították, a szlovák oldalán 1932-ben jött létre a természeti rezervátum. A lengyel oldalon rácsodálkozhatunk legmagasabb hegyére, a Korona-hegyre, mely a Pieninek legmagasabb, domináns csúcsa, egyben jelképe. A többormú hegynek több, névvel ellátott csúcsa van, az Úri-, a Lapos-szikla, a Tornác, a Felső-kert, valamint legmagasabb pontja, a Gömbölyded, amely 982 méter, erre a csúcsra a lengyel oldalon fekvő Sromowce Niżne községből jelzett turista-úton lehet feljutni.
A tájhoz sok legenda fűződik. A hasadék keletkezéséről az egyik népi monda azt állítja, hogy Chrobry Boleslaw király kardjával hasította ketté a földet, hogy helyet adjon a folyónak.
A gorálok máig mesélik, hogy Kinga királyné apácatársaival, menekülőben a betörő tatárok elől, maga mögé hajított egy szalagot, amely hirtelen a kanyargós Dunajeccé változott, és mivel a tatárok ezt az akadályt is legyőzték, eldobta a fésűjét is, abból pedig az üldözők előtt egyszerre sűrű erdő nőtt ki. A tutajozásnak nagy hagyományai vannak, a gorálok így szállították a fát. A Dunajec – Galícia és a Szepesség természetes határaként – évszázadokon át Szent István országának egyik legbékésebb határszakasza volt. A tutajozás során szép kilátás nyílik a folyót szegélyező fehér mészkősziklákra, a sziklaszirtekre. Népszerű a folyón a tutajozás mellett a kajak, a kenu, a vadvízi evezés is.