Vas megye Szentendréje – Nádler Lászlóval

Nádler László pénteken mindenkit elkápráztatott azzal az akciószerű gesztusfestéssel, melynek során „a semmiből" formálódott a kép. Rajta kívül ezt más nem merte megpróbálni. Zenére alkotott, méghozzá hihetetlenül gyorsan: a portréja fél, a tájképe negyed óra alatt készült. - Úgy érzem, még fiatal és mozgékony vagyok, megpróbálkozom a gesztusfestészettel – mesélte kérésünkre Nádler László, aki 70 éves, mint mondja „késő középkorú".

Gergye Rezső átadja az emléklapokat az alkotótábor résztvevőinek.

- Először „alámaszatoltam" a színeket papírzsebkendővel, „alápiszkítottam" kékkel és feketével, aztán rárajzoltam a fejet, amit hirtelen elképzeltem. Fröccsentettem a színeket az ecsetből, de még a ruhám sem lett koszos. Közben táncoltam is az 50-es, 60-as évek zenéjére. Olyan volt, mint egy öröm-óda, nagyon izgalmas dolog így festeni.

- Számomra egészen különleges élményt nyújtott Nádler László a performanszával, ajándék volt – mondta Szilágyi Jéger Teréz, aki Csornáról jött. - Hálás vagyok a vasváriaknak, csak vendégszeretető, figyelmes emberekkel találkoztunk, akik érdeklődtek a munkánk iránt.  Kovács Tilda polgármesternek és Gergye Rezső művelődési ház igazgatónak köszönhetően megcsodálhattuk a város szépségeit. A kolostorban laktunk, nagyszerű hely. Nagyszerű közösség alakult, nem mindenki ismerte egymást,  sokat tanultunk egymástól. Az esti beszélgetések inspiráló, értékes órák voltak.

Nádler László festőművész a gesztusfestészeti akció során zenére készített képével. Fotók: Merklin Tímea

- Az Országos Képző és Iparművészeti Társaság  tagja vagyok, onnan küldtek körlevelet a táborról, nagyon megörültem, hogy a szülővárosomba jöhetek – tudtuk meg Árgyelánné Szakály Margittól, aki Veszprémből érkezett, utoljára 5 évvel ezelőtt járt itt, az édesanyja temetésére jött.

- Itt voltam gyerek, azóta most vagyok itt harmadszor, előjöttek az emlékek. Jó együtt lenni azokkal az emberekkel, akiknek hasonló gondolatai vannak, mint nekem. Szinte egy képzőművészeti főiskolával felér egy ilyen tábor. Egy hasonló ilyen lesz Oszkóban is Nádler Lászlónál. Nagy hatással volt rám Tóth Csaba festőművész négyórás szuggesztív előadása és a Tretter-ház kiállítása. Két szobrot hagyok itt Vasvárnak. Az egyik Radnóti:Erőltetett menete - „Kiálts rám, s fölkelek" címmel. Tervezek egy olyan művet, hogy két ember egymás hátának dőlve igyekszik felállni, a tornaórákon volt ilyen gyakorlat. „Együtt felállni" - ez kell most Vasvárnak, valamennyiünknek, az országnak is.