Terka-sztorik

2017.12.07. 08:00

Amikor majd nekem is zenél az út a lábam alatt

Sem az igazságtalanul korán elhunyt énekes sztárokról, sem az elkerülő utak építéséről nem szoktam írni ezeken a hasábokon. Hogy most mégis megteszem, annak egy különös egybeesés az oka.

Tersztyánszky Krisztina

Valaha sokat utaztam azon a bizonyos 67-es úton, Kaposvárt ez köti össze a legrövidebb úton a Balatonnal, sőt Budapest felé is erre a leggyorsabb elindulni. Gyerekként is már minden falut, bokrot, kanyart ismertem rajta. Bizony mindegyikből volt sok. Ma már ritkábban vetődöm arra, sok az újdonság. Levágnak egy-egy kanyart, híd épül az M7-es fölé... Most azonban minden eddiginél nagyobb a sürgés-forgás az út mentén. Fákat vágnak, darabolnak, földet gyalulnak, méricskélnek. Nem is kellett hozzá sok nyomozás: új utat építenek. Egy új 67-est, amely elkerüli végre a zselici falvakat, és emelkedők, kanyarok, lassítások nélkül száguldhatunk rajta egészen az autópályáig.

Naná, hogy elővettem a netet, és elkezdtem keresgélni. Hogyan? Miből? Mennyiért? Mikor? De egy sokkal érdekesebb kérdésre kaptam választ, amit pedig fel se tettem. A 67-es úton, Kaposvár előtt, lesz egy olyan szakasz, ami a Republic 67-es út című dalát fogja játszani.

Erre is rákerestem, van erre lehetőség. Léteznek már olyan útszakaszok, amelyeken a felszín bemarásait úgy méretezik, hogy egy bizonyos sebességgel haladva rajtuk, az autó kereke egy dallamot játszik el. Mintha csak egy bakelitlemezen mi lennénk a hangszedő. Az ötlet már csak azért is jó – persze nem nélkülözve a táblás előjelzést -, mert felriasztja az esetleg elálmosodó autóvezetőt. Nagy a gyanúm, hogy a Csillagok, csillagok... dallamát meghallva sok vezetőnek nemcsak felnyílik majd a szeme, hanem egy könnycsepp is megjelenik a sarkában...

Ezek is érdekelhetik