Jó reggelt, Vas megye!

Nekünk, akik használjuk a nyelvet, szívünk joga, hogy toleráljuk, de nem alkalmazzuk, vagy éppen szókincsünkbe építjük az újdonságokat. Esetleg a szívünkhöz kapunk, amikor olyan szépség kerül a szemünk elé öles betűkkel, mint új kedvencem, a „jutinasi” (finomság a kutyafutin jól teljesítő kutyáknak). Borzongató élmény még azt hallgatni az édibédi stílus kedvelőitől, hogyan cukiskodtak a hétvégi partiban a barinőkkel, és milyen meglepi ajcsit vettek a szülinaposnak, hogy aztán együtt nézzék a Szülifelit (Született feleségek). Megértem, hogy túlcsordul a szeretet, de lassan tényleg minden szavunk i-re végződik. Persze lehetnék előrelátóbb: hogy elkerüljem a fenti szituációt, nem egy plázában kellene talit megbeszélnem. Úgy érzem, mára kimaxoltam a témát.