A rojtos nadrág és az igazmondás, avagy szegény Orsi néni

Délelőtt a csoportszobában ő is a benti ruhájában volt, a délutáni foglalkozást viszont abban a bizonyos farmerban tartotta. Pontosabban: tartotta volna. Az egyik kisfiú ugyanis elkerekedett szemmel nézte a rojtos nadrágot, és felkiáltott: „Orsi néni, te elestél? Kiszakadt a nadrágod.” A csoport felbolydult, mindenki Orsi nénit sajnálta.

„Hú, biztosan nagyon mérges lesz az anyukád!” – kiáltott fel egy copfos kislány, mire egy kisfiútól jött a mentőötlet: „Tudod mit, Orsi néni? Ne mondd meg az anyukádnak!” És akkor két táborra szakadt a csoport: voltak, akik szerint jobb lenne, ha Orsi néni tényleg elhallgatná a történteket, hiszen ők abban teljesen biztosak, mert tapasztalatból tudják, hogy mérges lesz az anyukája, a többiek viszont állították, hogy az elhallgatás ugyanolyan, mintha nem mondana igazat. Abban azonban mindenki egyetértett, hogy ha Orsi néni mégis úgy dönt, hogy megmutatja az anyukájának a szakadt nadrágot, akkor azt nem szabad halogatnia, azonnal elő kell állnia az igazsággal. „Mert minél előbb, annál jobb.”

Aztán az elkerekedett szemű kisfiúnak támadt még egy ötlete: Orsi néni varrja meg a nadrágját, mielőtt hazamegy. Orsi néni – aki akkor már nagyon benne volt a játékban – azonban őszintén bevallotta, hogy ő bizony nem tud varrni. A kisfiú nem adta fel: akkor menjen haza a benti nadrágjában, ő pedig hazaviszi a rojtosat a nagymamájának, aki viszont gyönyörűen tud varrni... Bár – tette hozzá elbizonytalanodva – ennyi lyukkal lehet, hogy ő sem boldogul. Így végül abban maradtak, hogy Orsi néni délután, ha hazaér, azonnal megmutatja a rojtos nadrágot az anyukájának.

A történetnek több tanulsága is van. Az összes közül talán mégis az a legszebb, hogy a gyerekek szerint nem kellene rojtos nadrágban járni – még ha a divat úgy is diktálja.