Jó reggelt, Vas megye!

Az első saját nevelésű paradicsom kicsit olyan az ember életében, mint az első csók, nem felejti el, amíg él. Az íze az összes paradicsom közül ennek a legfinomabb. Aztán négy nappal később, amikor szokás szerint locsolni indultam, apám sötét arccal állt a palánták fölött. Pár perc múlva már könnyeimet nyelve tépkedtem ki a gyönge hajtásokat a földből, mert valami Szovjetunióban éppen azon a napon, amikor én a paradicsomaimat ültettem, felrobbant egy nukleáris reaktor. A robbanáskor keletkezett radioaktív felhőnek pedig éppen a mi kertünk fölött kellett elszállnia, így aztán nem ehetjük meg a paradicsomokat, és jobban járok, ha még azelőtt abbahagyom a gondozásukat, mielőtt túlságosan a szívemhez nőnének. Csakhogy ezzel akkor én már rég elkéstem.