Mutasd a kukádat, s megmondom, ki vagy

Abból, hogy eleink mit dobáltak ki a szemétbe, messzemenő következtetéseket tudnak levonni a kultúrájukkal, táplálkozásukkal, életmódjukkal kapcsolatban.

Bizonyára sejtik már a folytatást: ha egy huszonegyedik századi polgárról hiteles információt akarunk szerezni, nem az önéletrajzát kell elkérni, még csak nem is a Facebook-profilját kell böngészni. Ezeket ugyanis lehet manipulálni, lehet bennük hazudni. Hanem bele kell pillantani a kukájába. Ezzel ugyanis az ember nem nagyon tud mit kezdeni. Ami már nem kell, a kukába dobjuk, s aztán összedörzsöljük a tenyerünket: na, ettől megszabadultunk.

Milyen vicces lenne, ha valaki felemelné a kuka tetejét, és azt mondaná: dehogy szabadultál meg! Kiderülne, hogy pazarlók vagyunk, mert kidobtunk egy alig megkezdett kenyeret. Nem vagyunk környezetbarátok, mert a szelektív zsák helyett a vegyesbe dobtunk megannyi műanyag palackot. Felelőtlenségünk vélelmét csak fokozza, ha lejárt gyógyszereket találnak a kukánkban. Az eldobott zacskóinkból kiderül, hogy friss piaci zöldség helyett a kényelmesebb mélyhűtöttet választottuk, de akár szerelmi életünk titkaira is fény derülhet... Ha innen nézzük a dolgot, a guberálást a személyiségi jogok megsértése miatt büntetni lehetne...