A nyolcadik szezon

2022.01.30. 07:00

A Forma–1 világa a pult mögül - A celldömölki László Bálint világsztárokat és királyokat etet

Nemcsak a pályán, de a száguldó cirkusz éléskamrájában sincs helye hibának. Ismerje meg a különleges klubot, ahol akkor sem lepődnek meg, ha feltűnik Tom Crusie.

Budai Dávid

Forrás: Cseh Gábor

Fotó: Cseh Gábor

Alig múlt harmincéves a celldömölki László Bálint, mégis az idén már a nyolcadik szezonját kezdi meg a Forma–1-nél. Története hasonlít a szerencsét próbáló, majd a fele királyságot elnyerő mesehősökéhez, azzal a különbséggel, hogy ő eleinte egyáltalán nem akart szerencsét próbálni. Történetünk 2014-ben, egy álmos délutánon kezdődik, amikor a turizmus szakon tanult, ám később a vendéglátásba átigazoló 23 éves Bálintnak édesanyja egy apróhirdetést olvas fel, amelyben a Hungaroringre, a hétvégi Forma–1-es futamra keresnek kisegítő felszolgálókat.

 

 Bálint dolgozott már hasonló munkakörben, jól beszél angolul is, csakhogy éppen munkával nincs kedve elszúrni a hétvégéjét, ráadásul meg se nagyon érné két napra Celldömölkről a fővárosba utazni, végül mégis úgy dönt, elvállalja, mit veszíthet – ekkor persze még nem is sejti, hogy a kérdés helyesen úgy szól: mit nyerhet, ha vállalja? A lelkesedés kezdeti hiánya aztán a helyszínen valami egészen másba fordul át, a feladat testhezállóbb nem is lehetne, lelkes és motivált hozzáállására pedig felfigyelnek főnökei, és mindjárt ajánlatot is tesznek: volna-e kedve velük tartani? A Japán Nagydíjon már a csapat tagja. Így aztán ő, aki korábban még sohasem repült, rövidesen egy Oszakába tartó járaton találja magát. A repülőút Japánba meglehetősen hosszú, van idő elmesélni, pontosan mire is mondott igent Bálint.

 

 

 

 Már több mint negyed évszázada, hogy egy osztrák vendéglátóipari vállalat üzemelteti a Forma–1-es versenyek összes helyszínén a Paddock Clubot (a boxutca fölött található étterem), ahol a versenyre érkező VIP-vendégeket fogadják. A hely annyira exkluzív, hogy pénzmozgás sincs, ide vagy meghívóval, vagy az ötezer eurós jeggyel lehet bejutni. Az ötvenfős nemzetközi team nagyon magas szolgáltatást nyújt, ahol a nem vagy a nincs ismeretlen fogalom. A szupercsapat munkája abból áll, hogy versenyidényben szerdánként a helyszínre utaznak, csütörtökre felépítik a konyhát meg az éttermet, hogy aztán a hétvégi versenyen már reggeltől estig tartó, minden ízében első osztályú kiszolgálást nyújthassanak. Itt, miközben a vendégek korlátlanul esznek, isznak, és persze figyelemmel kísérik a száguldozást, autóversenyzős szimulátorokkal játszhatnak, miközben a szünetekben egy zenekar nekik játszik. 

 

Van, hogy csak ötszáz vendéget kell kiszolgálni, de Abu-Dzabiban például három nap alatt tizenkétezret kell. Bálint kezdetben a terítésben és a felszolgálásban segít, de dolgozik a szakács keze alá, és takarít is, ha éppen arra van szükség. Mindeközben pedig látja, kiszolgálja, esetenként meg is szólíthatja Gerard Butlert, Vin Dieselt, Steven Sea galt, George Lucast, Michael Douglast vagy éppen Catherine Zeta-Jonest. Egy légtérben lehet Usain Bolttal, Serena Williamszszel, David Beckhammel, de akár a svéd és belga királyi család tagjaival, vagy éppen a maláj vagy a bah reini királlyal is. Persze kivételezés nincs, ám ez esetükben nem azt jelenti, hogy a király is csak annyit kap, mint egy sima vendég, hanem inkább azt, hogy egy sima vendég is azt kapja, ami egy királynak jár. Már ha egyáltalán a Paddock Clubban a sima vendég kifejezésnek van értelme. 

 

Tom Cruise testőre már a sztár érkezése előtt terepszemlét tart, hogy szükség esetén feltérképezhesse a menekülési útvonalakat, amiatt viszont nem kell aggódni, hogy vajon ízlik-e a sztárnak a főztjük, Tom ugyanis maga gondoskodik elemózsiájáról, amit műanyag tasakokban hoz magával. Napszemüvegét egy pillanatra sem veszi le, hanem a nap végén megkérdezi a személyzetet, készítsenek-e egy közös fotót. A sort hosszan lehetne még folytatni, de időközben megérkezik a gép Oszakába. 

 

Mivel a nagy hajtás mellett van azért szabadidő is, belefér a városnézés, márpedig Bálintnak éppen Japán lesz az egyik nagy kedvence, mivel – mint mondja – kultúrája semmihez sem hasonlítható. De nem bánja azt sem, ha éppen Brazíliában vagy Mexikóban van verseny, pedig ez a két ország sokkal veszélyesebb, mint elsőre gondolnánk. Igaz, az utazó cirkusz stábjának nincs miért aggódni, példátlan biztonsági intézkedésekkel óvják a Forma–1 nagyágyúi mellett a hatalmas gépezet üzemeltetőit is. Ez az élet, amilyen álomszerű, éppen annyira kemény is. Az elvárások nagyon magasak, ha például a szépen terített asztalokon akárcsak egyetlen ujjlenyomatos pohárra bukkannak a higiéniai ellenőrök, újra meg kell tisztítani az összes poharat. 

 

Szólnak azért is, ha valakinek nem kifogástalan az öltözéke, csak előző este borotválkozott az aznap reggel helyett, és így tovább. Mivel Bálintnak nagyon tetszik az a fajta maximalizmus, amit versenyről versenyre tapasztal, továbbra is folyamatosan lelkes és motivált, ami főnökei figyelmét ismét felkelti, ezért az első féléves szezonja után Bahreinbe küldik egy menedzsertréningre, ezután pedig Bálint már nem egyszerűen jó akar lenni, hanem a legjobb. Kitartását siker koronázza, ma már ő felel a Mercedes-csapat cateringjéért. A Mercedes mintegy százfős stábjának ellátása némileg más munka, mint a „civilek” kiszolgálása, abban ugyan hasonlít, hogy sztárok megfordulnak itt is, viszont a szerelők, a mérnökök és különösen a versenyzők étrendjére dietetikusból, fizio terapeutából és egy orvosból álló csapat figyel. Mert ahogyan Bálint fogalmaz, a Forma–1 legjobb csapatának mindenből a legjobb jár, az elérhető legjobb alapanyagokból a lehető legegészségesebb, legkiválóbb ételeket szolgálják fel minden esetben. 

 

Mindez nagyon fontos, hiszen szó szerint ők biztosítják a csapat üzemanyagát, nem lehet hibázni. Egyszer sajnos mégis megtörténik, Valtteri Bottas mindig egy bizonyos fajta ásványvizet fogyaszt, egy alkalommal azonban nincs raktáron a szokott víz, kicserélik hát egy másikra, csakhogy annak – mint utóbb kiderül – túl magas a magnéziumtartalma, amitől aztán a vízbe adagolt vitamin nem oldódik fel rendesen, és eltömíti azt a vékony műanyag csövet, amin keresztül a pilóta folyadékhoz juthatna. Egy másik alkalommal talán még ennél is nagyobb hibát vétenek, pont akkor fogynak ki a sörből, amikor nyer a Mercedes, és nagyon más, amikor csak egyvalaki haragszik, és megint más, amikor egy egész csapat – meséli Bálint mosolyogva. A baki műfajának koronázatlan királya azonban egyértelműen az a holland srác, aki Bahreinben a liftből hagyományos arab viseletben kilépő úriembertől azt kérdezi: Hey man! How can I help you? Azonban rossz embert kérdez, és erre – miután ezt a választ kapja: I’am not a man, I’am the King – maga is rájön. A srác másnap már rajta is találja magát a hazafelé tartó gépen. Igaz, ahhoz, hogy valaki idő előtt hazautazzon, az is elég, ha rajtakapják, hogy nem mosott kezet vécézés után. 

 

Szerencsésnek mondhatja viszont magát az a fiatal lány, akinek a Mercedes visszavonuló vezérigazgatóját, Dieter Zetschet sikerül nyakon öntenie pezsgővel, ugyanis a Mercedes első embere nem csinál ügyet a balesetből, inkább segít vigasztalni a keservesen zokogó lányt, ahogyan annak sem lesz következménye, amikor Bálint jégkockák után kutatva lever egy üveget Michael Jordan méregdrága, 1300 dolláros tequilájából, mert ennyinek meg bele kell férnie. Az azonban már egyáltalán nem törvényszerű, hogy a Mercedes csapatfőnöke, Toto Wolff bárkit is a házába invitáljon, márpedig szilveszter előtt pár nappal Bálinttal pontosan ez történik, a nagyfőnök arra kéri, vezényelje le a szilveszteri partit a házában. Bár már megszokhatta volna, hogy szerencsés csillagzat alatt született, alig akarja elhinni, hogy ekkora megtiszteltetés éri, zavarában még gondolkodási időt is kér, aztán természetesen igent mond.

 

 Messze még a Forma–1-es szezon, ám az autótesztek heteken belül kezdődnek Barcelonában, ezért aztán már Bálint is a London–Bécs–Celldömölk háromszögben cikázik, hogy ha elindulnak a versenyek, rajtuk ne múlhasson a győzelem, és ezzel akár be is fejezhetnénk, viszont amiről még nem esett szó, az a pénz. Bálint erre csak annyit mond, azt a pénzt, amit ő kap, több nap alatt, és talán kevésbé izgalmas munkával itt, a határ mentén is meg lehet keresni. Akárhogyan is, ezt az irigylésre méltó életet sem lehet örökké csinálni, így könnyen lehet, hogy számára az idei szezon lesz az utolsó.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!