Átveszik valaha a zanati utakat? - Lassan húsz éve várnak a döntésre négy utcában

Mintegy húszéves múltra tekint vissza a történet, amelyben halomnyi iratanyag keletkezett – mutatja a máig őrzött dokumentációt az egykori Zanati új lakóterület Közműépítő Közösség közös képviselője, aki kérte, nevét ne írjuk le.

 Cikkünkben ezért M. úrként, a Zanati Építőközösség képviselőjeként említjük. M. úr a baloldali frakcióban helyet foglaló, magát azonban civilnek mondó politikus, Putz Attila nyílt levele után érezte igazán fontosnak, hogy tiszta vizet öntsön a pohárba. Az egykori telekrajzoktól, bírósági papírokon át a szombathelyi polgármesteri hivatal és a vízügyi felügyelőség akkori munkatársainak leveléig sok minden az asztalra kerül beszélgetésünkkor. Így még egy kivágott, mára kicsit megsárgult Vas Népe-cikk is. Ám ne szaladjunk ennyire előre, kezdjük a legelején! 

A Zanat határában lévő szántóföldek tulajdonosai 1999. szeptember 5-én alakították meg a Zanati új lakóterület Közműépítő Közösséget, hogy értékesítsék területeiket. A közösség a következő évben, 2000 augusztusában csatlakozott a Szombathelyi Csatornamű Társulathoz. (Utóbbiról tudni kell, hogy a társulathoz több városi magánerős beruházás tartozott, vezetője pedig egy egykori önkormányzati képviselő volt, aki időközben elhunyt.) 

M. úr azt mondja: – A zanati területen nyolcvan telket és hozzá kapcsolódóan négy új utcát tervezett az ezzel megbízott bt. Az építő közösség felelt a gáz- és villanyvezetékek, valamint az utak, járdák kialakításáért, míg a csatornamű-társulat a szennyvíz-, ivóvíz-, illetve csapadékvíz-elvezetés beruházásaiért. Hozzáteszi, már akkor is volt lehetőség arra, hogy a magánerős lakossági út-, járda- és más közműépítésekhez önkormányzati támogatásra pályázhassanak a szombathelyiek.

 M. úr egymás után veszi elő akkori pályázataikat és egy válaszlevelet, miszerint az önkormányzat forráshiány miatt nem tudta támogatni a zanati fejlesztési célokat. Nem volt mit tenni, a zanati építkezőknek teljesen saját erőből kellett az infrastruktúrát kiépíteniük. Kitér arra is: az egykori szántóföld-tulajdonosok azért nem adták el, illetve át az Áfonya, Eper, Fenyő és Korpás utcákban az utak alatti telekrészek tulajdoni jogát a későbbi építkezőknek, mert akkor azt az ígéretet kapták: ez teljesen felesleges procedúra lenne, hiszen azokat úgyis átveszi az önkormányzat. Nem így történt, ma már tudjuk. 

Az utak, járdák elkészültek, a közműhálózat – a képviselő elmondása szerint az önkormányzat előírására – föld alá került, a csapadékvizet pedig ideiglenes megoldásként egy közeli magánterületre vezették el, ahol záportározót alakítottak ki. Utóbbinak azért van jelentősége, mert emiatt alakult ki az éveken át tartó, hatóságok és bíróság előtt egyaránt zajló vita az önkormányzat és a csatornamű-társulat között. Mondhatjuk azt: 2006 októberében feneklett meg az ügy, amikor a városháza városfejlesztési és üzemeltetési osztályáról M. úr egy másfél oldalas levelet kapott, amiben sorolták, mi mindenre van szükség ahhoz, hogy a zanati új lakóterület „közlekedési létesítményeit” az önkormányzat tulajdonába és kezelésébe átvehesse. A lista végén az akkori irodavezető végső konklúziója így szólt: „Jelen állapotában a Szombathely-Zanat új lakóterület közlekedési létesítményei a csapadékvíz-elvezetés megoldatlansága miatt üzemeltetésre alkalmatlanok. Az építési és létesítési engedélyekben előírt hiányosságok teljesítése után terjeszthető a közgyűlés elé a létesítmények önkormányzati tulajdonba történő átvétele.” 

M. úr és az itt élők számára is újabb reményt az Országos Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Főfelügyelőség határozata adhatott 2008 júliusában. Abból kiolvasható: az egész városrész, vagyis egész Zanat csapadékvíz-elvezető rendszere nem rendelkezett befogadóval, így indokolt lenne a K1-jelű főgyűjtő kiépítése a Kozár-Borzó területéig. A hatóság akkori állásfoglalása szerint ennek kivitelezése azonban nem az új lakóterületen élők, hanem az önkormányzat feladata. Az akkori városvezetés úgy tűnik, nem értett egyet a döntéssel: a közigazgatási határozat felülvizsgálatát kezdeményezte a Vas Megyei Bíróságon.

 A később keletkezett iratokból is kiolvasható: az akkori baloldali városvezetés inkább a lakossággal építtette volna meg ezt a főgyűjtőt. A felülvizsgálat eredménye, hogy 2009 májusában a Vas Megyei Bíróságon hatályon kívül helyezték az országos vízügyi főfelügyelőség határozatát. Itt kerül elő a kivágott Vas Népe cikk 2009. január 30-áról, ami arról szól: megkezdődött a Minerva lakótelephez kapcsolódó csapadékvíz-elvezető rendszer építése. Az ottani, ugyancsak magánerős beruházásban megvalósult utakat már 2004- ben átvette az önkormányzat. A csapadékvíz-elvezetés megoldatlansága azonban az azt megelőző öt évben sok gondot okozott. Ezért az önkormányzat az akkori beszámoló szerint mintegy 140-160 millió forintot (!) fordított a helyzet rendezésére. 

Itt kell megjegyeznünk, hogy ezt vetette fel Czeglédy Csaba képviselő (független) is a Zanati Közösségi Házban tartott decemberi fórumon, ő is 160 millió forintról beszélt. Ismeretes: ez idő alatt Ipkovich György polgármester mellett alpolgármester volt. A zanati „limonádéba” ekkor került igazán a citrom: miközben a magánerős beruházásban megvalósult Minerva lakótelep mellett elkezdtek dolgozni a munkagépek, 2009. január 22- én a Szombathelyi Csatornamű Társulat ellen törvényességi felügyeleti eljárást indított a polgármesteri hivatal. A 2010. júniusi cégbírósági végzésben már a 10 millió forintos bírság kiszabását is kilátásba helyezték a csatornamű- társulattal vagy annak képviselőjével szemben, ha a hiányzó K-1 csatornát nem építik meg. 

Az érintettek ekkor dobták be a törülközőt: úgy érezték, a szélmalomharcot nem tudják megnyerni. Lemondtak tisztségükről, az erről szóló iratot nemcsak a cégbíróságra, hanem a hivatalba is megküldték. Most úgy tűnik, a városvezetés decemberi ajánlata felszínre hozta a régi sebeket. Mint azt megírtuk, az önkormányzat egyrészt megvenné a telket, ahol a csapadékvizet befogadó záportározó áll, és arra vízjogi engedélyt kérne. Az utak helyreállításában pedig úgy lenne partner, ha az itt élők polgári jogi társaságot hoznak létre, és maguk szerződnek a munkákra egy kivitelezővel. A baloldali városvezetés a háromoldalú megállapodásban annyit vállalna, hogy ha elkészültek az új utak, a költségek felét kifizeti és utána kezdi meg azok kisajátítását. 

Nem csoda, ha ezzel az előtörténettel többen „fáznak” ennek gondolatától, és inkább támogatnák azt a képviselői javaslatot, hogy kezdje meg mihamarabb az utak kisajátítását a város, és vegye át azokat. Ennek lehetősége ugyanis a zanati fórumon is felmerült, igaz, nem a városrész képviselőjétől. 

A kérdés mindig ott marad: ha a Minervánál jelentős városi hozzájárulással meg lehetett oldani, Zanaton miért nem lehetett már a 2000-es években a helyzetet rendezni?