Megnéztük, készülődik-e a Rábánál a tavasz: sok szépet láttunk - fotógaléria

„Az utazó, miközben csorog az ő deltája felé, a táj tükrében nézegeti magát – a történelmi, természeti, művészeti, pszichológiai tájéban, ami erdőt és hegyet-völgyet, de várakat és városokat, és lélekszakadékokat és tudattalan-örvényeket is jelent. Ez a táj, létezésének tükre, az ő kicsi életének és a nagy történelemnek a kövületeit, valamiféle eltemetett, de bármikor klónozódni, új életre kelni kész DNS-nek a ma radványait is tartalmazza” – írja Claudio Magris világhírű könyve, a Duna előszavában. 

Ljudmila Ulickaja Jákob lajtorjája című regényének fi náléjában pedig nagy, végeláthatatlanul hömpölygő folyó megnyugtató, mindent harmóniába rendező látomásában összegződik a személyes és a kollektív történelem. A bibliai paradicsom nem képzelhető el folyó nélkül, ahogy a Csehov-darabok omló-romló nemesi birtokai sem. A Rába sem csak a (számokban, földrajzi paraméterekben leírható) realitásában, hanem legalább annyira a mitológiájában is létezik. 

Tél és tavasz furcsa határán olyan titkokról ad hírt, amelyekre talán nincsenek is szavak. Csak a csillanás a víz tükrén (a víz tükrét ábrázoló fotón), csak egy ág meghajlása a víz fölött, csak a kövek és kavicsok néma koccanása, csak a barkacirógatás, a föld szorításából kiszabaduló, lélegző vidám-zöld fűcsomó. Csak a mozgó-mozdulatlan víztükörben önmagára eszmélő bárányfelhős, kékítős égbolt. Csak a nyugalom, csak az élet.