A nagymákfaiak féltik a tőzikés erdőt: „megpöttyösödtek” a fák - fotók

Kiss Lajos ezer szállal kötődik Nagymákfához. Vasváron lakik, de Nagymákfán a nagyszülei házából egy nyitott, kulturális és közösségi eseményeket is szolgáló portát hozott létre. Ő vette észre a közeli tőzikés erdő fáin a vészjósló pöttyöket, ami azt jelzi – ahogyan írta –, hogy vége lesz az erdőnek. A tanárként dolgozó, korábban zenészként, dalszerzőként ismert férfi hívására mi is megnéztük a nevezetes erdőt. Az évszázados tölgyek gyűrűje a tőzikékkel és a kanyargó Őscsörnöc vizével mesebeli látvány. 

– Sokan járnak ide hétvégente. Személyes gyerekkori élményeim vannak innen – kezd bele a mesélésbe Kiss Lajos. – Még ötödikesek voltunk, elindultunk az osztálytársakkal biciklivel Vasvárról, hogy a lányoknak szedjünk nőnapra tőzikét. Akkor még nem volt védett, árulták. Miután Vasvár határában nem találtunk, kijöttünk ide és csak este, sötétben, esőben, szélben, szétfagyva értünk haza. Már az egész város minket keresett. Akkor kezdődött az én ragaszkodásom ehhez az erdőhöz, meg az akkori csapatnak is. 

A nagymákfaiaknak is nagyon sokat jelent, mert az itt élők lakóhelyének része. Szívesen járok ebbe az erdőbe és gyönyörködöm a tőzikékben. Az erdő ilyenkor súg. Egy-egy gondolatot, egy-egy kifejezést. Ezeket otthon lejegyzem, versek lesznek belőlük. A nagymákfaiak nem először emeltek szót kivágásra ítélt erdők miatt. Pár éve, amikor a közelben elkezdték vágni az erdőt, összefogtak. Kitették a faluban a súlykorlátozó táblát. Kemény konfrontáció volt. 

– Sok környékbeli azt tapasztalja, hogy máshol ilyenolyan erdők, akár vacak akácosok védettek, és szentté vannak nyilvánítva – folytatja Kiss Lajos. – Aztán eljönnek ide és nem értik, hogy ezt miért nem lehet megőrizni. A tőzike nekem régebben a nőnapot jelentette, ma meg a képmutatást. Azért a képmutatást, mert elvileg védett, de a jelek szerint mégsem védik meg. Az egyéntől elvárják, hogy vigyázzon rá, ne szedjen le egy szálat se, de az erdőgazdálkodó levághatja az egész erdőt, azt nem akadályozza meg senki. A laikus ember számára nem feldolgozható ez az ellentmondás. 

A tőzike összezörrentős növény lett. Szoktam ide kihozni gyerekeket. Egyik alkalommal egy alsós kislány letépett egy szál tőzikét, az öntudatos felsősök nekiestek, hogy merte ezt megtenni, mert védett. Manapság az ember megijed a tőzike szótól is, hogy ötezer forint az eszmei értéke, a hóvirágé meg tízezer. És nem az jut eszébe, hogy szép, meg illatos – és ha esetleg egy szálat odaadunk egy lánynak, az jólesik –, hanem félünk tőle. Amíg nincsenek megpöttyözve a fák, addig nem jut eszünkbe, hogy eltűnhetnek, hogy kivághatják őket és vége lehet mindannak, amit megszoktunk, hogy itt van nekünk ez az erdő a tőzikével. 

Az országos erdőállomány adattárából kiderül, hogy a terület magánerdő, magas természetességű, azaz természetszerű keményfás ligeterdő – és mint ilyen, az Európai Unió által a környezetvédelem jegyében létrehozott Natura 2000 hálózat része. Ami furcsa, hogy az adatok szerint mégis faanyagtermelés az elsődleges rendeltetése. A megkérdezett erdészeti szakembertől megtudtuk: az ellentmondás oka, hogy a jogszabályok többször változtak, és az erdőtervekben még sok esetben nem jelenítették meg a változásokat. Az ilyen tavaszi tőzikés, hóvirágos erdőkben a körzeti erdőterv február 15-étől általában tiltja a fakitermelést. 

Ilyen erdőket többnyire nem engednek tarra vágni sem, és természetszerű módszereket írnak elő. Itt kötelező hagyásfacsoportoknak megmaradniuk a végvágás során. A szakember úgy véli: ha a pöttyök a kitermelendő összes fát jelölik, akkor nem valószínű, hogy ez az eljárás jogszerű.