Kossuth-emlékek a fiókok mélyéről - fotók

Kossuth Lajoshoz kapcsolódó – nagy nyilvánosság számára még soha be nem mutatott – tárgyakat állítottak ki, köztük két időskori kéziratos levelét, amelyeken az aláírása is jól látható. Az egyiket gróf Kreith Bélának írta 1892. október 15-én Torinóból; arról szól, hogy pártolja az országos hatókörű 1848–49-es múzeum létrejöttét a fővárosban. Kreith Béla újságíró volt, aki sok 1848– 49-es szabadságharcos relikviát gyűjtött, amelyeket a Vigadóban állított ki. Később az anyag nagy része a Magyar Nemzeti Múzeumhoz került, önálló, forradalom és szabadságharc témájú múzeum nem maradt fenn – tudtuk meg dr. Hollerné Mecséri Annamária intézményvezetőtől. Ebben a levélben Kreith Béla kapott Kossuth Lajostól egy tízforintos Kossuth-bankót is, amelyet a szabadságharc idején adtak ki, pontosan 1848. szeptember 1-jén. Pénzügyminiszterként Kossuth volt az, aki Magyarország első költségvetését is öszszeállította, és kiadatta ezeket a hivatalos fizetőeszközként alig egy évig használt bankjegyeket. Ezek a Smidt-gyűjteményben voltak eddig is, a másik tárlóban látható Kossuth-levelet és -emlékalbumot pedig ehhez a kiállításhoz kapta a múzeum egy szombathelyi hölgy, Magyar Sándorné felajánlásaként. 

Ezt a levelet 1883. március 15-én, az Aradon a vértanúk tiszteletére állított szobor leleplezése alkalmából írta Kossuth Lajos. Az albumban Kossuth haláláról, temetéséről vannak dokumentumok, képek. 1894. március 20- án hunyt el Torinóban, március 30-án éjjel indult haza a hamvait szállító vonat, amelyet a magyar területeken gyászoló és emlékező tömegek kísértek. 31-én érkezett a fővárosba, április 1-jén volt a temetése, amin közel félmillióan vettek részt. Az állandó kiállításban van egy emlék onnan is: az egyik koszorú kis díszét őrizte meg valaki, ez került Smidt Lajoshoz. A vitrinben egy időskori portréját is láthatjuk, Unger Vilmos metszete 1881-ből; ezenkívül egy Amerikában kiadott papírpénzt. Kossuth 1851-ben török száműzetéséből az Egyesült Államokba emigrált, és New Yorkban, valamint Philadelphiában is adott ki ilyen emigrációs bankjegyeket. 

A Smidt Múzeumban látható példány egy New York-i, 1852. július 1-jén kibocsátott ötvendolláros papírpénz. A Smidt Múzeum időszaki kiállításának másik üvegtárlójában látható a Kossuth Lajos által kiadott Törvényhatósági Tudósítások XXII. levelének egy példánya 1837-ből. A kéziratos magánlevelek a megyegyűlésekről írott tudósításokat tartalmazták, az ország különböző részeiből. Az 1836-os pozsonyi országgyűlés berekesztését követően kezdte el Kossuth kiadásukat, ehhez kiterjedt megyei levelezői hálózatra is szüksége volt, de a beszámolókat saját megjegyzéseivel kiegészítette. Másolóirodát is berendezett, a levélformát pedig az indokolta, hogy így igyekezett elkerülni a cenzúrát. A tárlat bemutat egy proklamációt is, amit gróf Althann alezredes adott ki 1848. december 29-én Szombathelyen, miután azon a télen, karácsonyra megszállták Vas vármegyét a császári csapatok. A szöveg tudtára adja a megye lakosságának, hogy „a megye katonai kormány alá vétetett, s annál fogva a következő rendeletek kihirdetését eszközli”. Rögtönbíráskodási eljárást hirdetett az egész megye területére, és felszólította a népet a fegyverek beszolgáltatására a császáriak számára. Ezután a megye hónapokon át a császáriak uralma alatt volt. 

Dr. Hollerné Mecséri Annamária a múzeum állandó kiállításának hadtörténeti részében is kiemelt néhány érdekességet az 1848–49-es forradalom és szabadságharc emlékei közül. A viseletek, korabeli fegyverek, dokumentumok között itt van a Nemzeti dal első Pozsonyban nyomtatott példánya; láthatunk nemzetőr-egyenruhát, csákókat, sapkarózsát. Unikális Bátori-Schulcz Bódog, 1848–49-es honvédezredes csuklyás téli köpenye, mert Magyarországon ez az egyetlen ilyen fennmaradt viselettörténeti emlék. A hatalmas tárlóban pisztolyok, puskák, kardok – egy másik terem szekrényfiókjában az ezekhez való (szintén egyedi) kardbojtok –, Guyon Richárd hadosztályparancsnok kókuszdió kulacsa, az aradi vértanúk bitófáinak darabkái egy keretezett képben. 

Hollendonner Ferenc botanikus professzor azonosította be, hogy a fadarabok valóban Arad mellől valók, az ő testvérétől kapta meg a fadarabokat egy képbe foglaló relikviát emlékül dr. Smidt Lajos. Ugyanitt egy piros tarsoly emlékeztet Lenkey János 1848–49-es honvédtábornokra, aki a 14. aradi vértanú lehetett volna, hiszen a közös per vádlottja volt, de megbomlott az elméje, ezért nem végezték ki. 1850-ben az aradi börtönben hunyt el, Egerben van a sírja. Az aradi tizenhármak között kötél általi halálra ítélték Aulich Lajost, a szabadságharc harmadik hadügyminiszterét, akinek nevével feliratozott üvegpoharát is láthatjuk a relikviák között. 

Dr. Smidt Lajos nyolcéves korától gyűjtött régi tárgyakat, az első értékes darabja egy 1848– 49-es szabadságharcos emlékpohár volt, amelyeknek gazdag gyűjteményét ma már egy külön szekrényben mutatják be. Érdemes még végignézni a falon a festményeket, amelyek közt Sterio Károly: Klapka György portréja, Görgey Artúr egyetlen gyermekkori portréja ismeretlen művésztől és Orlai Petrich Soma: Petőfi Sándor útiládán ülő képe is látható. A viseletek közt Batthyány Lajos, az első felelős miniszterelnök selyemdolmánya és mellénye, Deák Ferenchez és Széchenyi Istvánhoz kötődő emléktárgyak, egy korabeli díszmagyar társaságában ékszerek, mentekötő, süveg, zsebóra, díszkardok… 

Van bőven látnivaló; a Smidt Múzeumban március 15-én, kedden 14 órától A szabadságharc mindennapjai címmel rendeznek programot, több tárlatvezetéssel, előadással, huszárok közreműködésével.