Katonai és műrepülő-bemutatót is láthatott a közönség a szombathelyi repülőnapon - fotók

Szombaton látogattunk ki a kétnapos családi repülőnapra, mikor délután kettő előtt pár perccel megérkeztünk, enyhén még az eső is csöpögött, ami aztán a látogatószámon is alaposan érződött, jóformán alig voltak. Olyan komor arcát mutatta az időjárás, hogy mire megérkeztünk, már a légvárat is leengedték, a kitelepült néhány árus pedig rosszkedvűen méregette a felhőket. Egyedül talán a katonáknak nem számított, hogy milyen az idő, bemutatójukat megtartották így is, puskaropogásra kezdtünk kikászálódni autóinkból, hogy aztán rövidesen teljesen beterítsen minket a füstgránát füstje. A toborzóiroda melletti lőállásra és a kiállított légvédelmi rakétára ugyan néhány gyerek rácsodálkozott, nagy tolongás itt sem volt. A levegőben azért persze volt mozgás, egy Cessna 172-es éppen akkor szállt le, mikor a kifutókhoz értünk. 

Amint a légcsavar megállt, két szombathelyi fiatalember, Bezzegh Bálint és Csőre Ákos Gábor nyitotta szélesre a repülő ajtaját. Elmesélték, néhány nappal korábban határozták csak el, hogy kilátogatnak a repülőnapra, de hogy repülni is fognak, azt már itt kint döntötték el és egyáltalán nem bánták meg, mivel a belváros felett tett körrel, életre szóló élményt szereztek. Egy egészséges izgalmat leszámítva, nem volt félelem bennük, pedig a pilóta még egy kicsit a kormányt is átengedte Gábornak, aki így nem elég, hogy életében először repült, mindjárt vezethette is a repülőt. Megtudtunk, az apró és öreg gép nem csak, hogy meglepően simán szállt fel, a göröngyös talaj ellenére, de meglehetősen fürgének is bizonyult. Ez persze nem is meglepő, hiszen a négyszemélyes gépet egy 160 lóerős motor hajtja – tudtuk meg a tizenöt éve repülő Matetits Imrétől.

Elmondta, a repülőt a hetvenes években gyártották, ez azonban megtévesztő lehet, mivel itt egészen másképp néz ki egy szervizelés, mint az autóknál, vagyis ami a biztonsági berendezéseket és a motort illeti, az gyakorlatilag mind újnak számít. Így áll a helyzet az 1969-es lengyel gyártmányú Gavronnal is, amit a felsőcsatári Harami Mátyás pénteken hozott haza Kaposújlakról, ahol karbantartáson volt. Mátyásnak hat éve van szakszolgálati engedélye, gépe pedig egy éve van meg. Úgy véli, repülni sokkal biztonságosabb, mint autót vezetni, mivel a légtér nagy, a forgalom kicsi, persze a jobbkéz-szabály érvényes a levegőben is, már ha van kinek megadni, pénteken például – mivel rossz volt az idő – nem találkozott egyetlen más géppel sem. Ezer méteren repült, hogy ha esetleg leállna a motor, legyen ideje lerakni a gépét valami alkalmas területre.

Egy motorleállástól valószínűleg nem esne kétségbe Vári Gyula műrepülő pilóta sem, akit közvetlenül légi bemutatója előtt csíptünk el egy szóra. Megtudtuk, vannak olyan gyakorlatok, amikor 5G terhelés is éri a szervezetét, de ehhez hozzá lehet szokni. Mivel minden repülés más, egészséges izgalom mindig van benne, dacára annak, hogy már sok ezer óra repülés van mögötte. Ezt aztán percekkel később meg is csodálhattuk, mikor gépével fejjel lefelé, meg bukfencezve húzott el felettünk. A repülőnapot nemcsak a cikkünk elején említett modernkori katonaság használta ki, hanem a Soproni Történelmi és Hadijátszó Baráti kör is, akik ezúttal a II. világháborús magyar katonai tábori életet jelenítették meg.