Többet kell gyakorolnunk gyermekeinkkel, hogyan álljanak ki magukért

– Az önvédelem nemcsak arról szól, hogy fizikailag mennyire tudjuk megvédeni magunkat, hanem arról is, hogyan tudjuk elkerülni a bajt. Ezek a képességek átadhatók a fiataloknak is – szögezte le Szabolcs Gergely. Mikor lehet erre szükség? Például, amikor a kortársak bántják egymást (ez a szociális erőszak kategóriája), és/vagy csoportdinamikai oka lehet a feszültségnek: két fiatal el akarja dönteni, melyikük az erősebb vagy bizonyítani akar a többieknek. 

– A kortársi konfliktusra már az óvodában, iskolában van példa. A gyerekeket fel lehet készíteni arra, hogy megvédjék magukat. Nagyon fontos az önbizalom, ami erősíthető azzal, hogy már egészen kis korban engedjük őket kísérletezni, kipróbálni a saját stratégiáikat. Ezen túl is gyakorolhatjuk, hogyan álljanak ki magukért, mondjanak határozottan nemet vagy kérjenek segítséget – mondta. 

– Egy éles helyzetben nagyon nehéz határozottnak lenni, ahelyett hogy csendben, némán tűrnének. Azért, hogy a gyermekünk képes legyen legyőzni ezt az érzelmi állapotot, játsszuk el előre, mit és hogyan mond majd. Azt például: „Nem, hagyjál békén!” Tisztázzuk azt is: ha valaki szépen kér tőle valamit, attól még nem kötelező megtennie. Valamint, hogy egymás határait nem lépjük át, és ha valaki átlépi az ő határait, joga van azokat megvédeni. Geoff Thompson brit önvédelmi szakértő, harcművész kerítéskoncepciójával mindezt érzékletesen magyarázta: képzeljük magunkat háznak, ami körül van egy kerítés. Kerítést azért építünk, hogy az adott területen belülre ne kerüljön, akit nem akarunk. Ha pedig valaki közelít, távolságot tartunk.

 – Vannak, akik ösztönösen ráéreznek minderre, de ez is gyakorolható. Ne erőltessük a gyerekeknél rokonlátogatásnál a puszit, az ölelést, hadd döntsenek erről ők. Ha egy gyermek már fiatalon megtanulja, hogy a testéről ő rendelkezik, később, felnőttként is hatékonyabban meg tudja védeni magát a potenciális ragadozókkal szemben. A ragadozó típusú támadások nem fizikai erőszakkal történnek, hanem nyomásgyakorlással, kiszolgáltatottság révén, az áldozat becserkészésével. Ne kapucnis, sötétben ólálkodó alakként képzeljük feltétlenül a ragadozót. 

– Ha azt tanítjuk a gyermeknek, hogy ne álljon szóba idegenekkel, az több okból is problémás lehet. Egyrészt, mert előfordulhat, hogy idegenektől kell segítséget kérnie, mondjuk, mert eltéved. Inkább abban adjunk támpontot, hogy kitől kérjen segítséget. Egy rendezvényen vagy üzletben a helyben dolgozó egyenruhástól vagy kisgyermekes anyukáktól. Másrészt, mert a nők és gyermekek elleni szexuális visszaélések nagyon nagy százalékát számukra ismerős emberek – családtag, rokon, tanár, edző – követik el, akiben megbíznak a szülők, és aki visszaél ezzel a bizalommal. 

Beszéljünk a gyerekekkel a fehérneműszabályról: a testüket az engedélyük nélkül nem érintheti meg senki – a szülők sem, ahogy a tanár, az edző vagy az óvodai gondozó sem. Azokhoz a testrészeikhez pedig, amelyeket bugyi, trikó fed, csak az érhet hozzá, akinek megengedik. A másik a titoktartás: minden ragadozó megpróbálja titoktartásra bírni az áldozatát. Vannak azonban jó és rossz titkok – az előbbieket, például egy meglepetésbulit örömmel titkolunk; a rossz titkok pedig, bár kikívánkoznának, a zsaroló szándéka szerint nem derülhetnek ki. Az említettekhez persze szükség van a szülővel való bizalmi kapcsolatra, hogy a gyermekek merjenek jelezni, ha baj van.