Miért hagynak az őrségi gazdák búvósávot a kaszálás után?

Baksa Ernő Nagyrákoson, a Szala völgyében gazdálkodik. A réttől, ahol találkozunk, jól látszanak a Nemesszer portái. Ott lakik ő is a feleségével. A június végi kaszálás óta már jól megnőtt a növényzet. A szénát bebálázták és behordták. Tizenegy hektáron gazdálkodik, hat hektár rét, a többi szántó. A rét közepén meghagyott búvósávban javában virágzik az őszi vérfű.

Ernő bácsi csak zörgőfűnek hívja a bordó virágú növényt. Számon tartja a májusban virágzó szibériai nőszirmos foltot is, és azt is tudja, hogy a vérfűre a védett lepkéknek van szükségük. Világéletében gazdálkodott. Volt idő, mikor teli voltak az istállói. Hat tehén mellett 12 növendék állat is nevelkedett, hét disznót hizlalt, és régebben volt még két lova is.

Hetvenöt éves, már nem bír annyit. Most csak három tehén, egy nagy üsző, három disznó és a tyúkok képezik az állatállományt. A teheneket az istállóban tartja. A tejet értékesíti. Megveszik a szomszédok, de Őriszentpéterre 25 házhoz ki is hordja. Ha sok a tej, készít sajtot, túrót. Most pocakos az egyik tehén, ezért kevesebb a tej. Az istállótrágyát felhasználja a földeken.

A krumpli különösen meghálálja. Míg a természetvédelmi szakembert várjuk, Ernő bácsi mérgelődik, mert sok kárt tesznek a vadak. Kukoricát vetni már meg sem próbál, de a réteket is feltúrják a vaddisznók. Idén a száraz tavasz miatt különösen sok kárt tettek. Hiába boronálják el a túrást, a helyén egy darabig nem nő fű. Ezért most csak 30 bála szénája termett.

Érkezik dr. Szentirmai Ist­ván ökológus, az Őrségi Nemzeti Park Igazgatóság természetmegőrzési osztályának vezetője. Azért jött, hogy megmutassa Ernő bácsinak a vérfű-hangyaboglárkákat, mert ezek most rajzanak. Megtudjuk tőle, hogy a hangyaboglárkák apró lepkék, a nemzeti park féltett kincsei. Magyarországon védettek, de az Európai Unió közösségi jelentőségű fajainak listáján is szerepelnek. Közös ezekben a lepkékben, hogy létezésükhöz elengedhetetlen bizonyos hangyák közreműködése. A vérfű-hangyaboglárka és a sötétaljú hangyaboglárka az őszi vérfű virágaira teszi a petéit.

A lárva ott kel ki három hét múlva.

Olyan illatanyagot termelnek, amely a fullánkos vöröshangyákat arra ösztönzi, hogy gondoskodjanak róluk, mintha az ő utódaik lennének. Beviszik őket a föld alatt lévő bolyba. A lárvák, miközben folyamatosan megtévesztik a hangyákat, ragadozó életmódot folytatnak. Felfalják a hangyák bábjait és lárváit. Egy másik faj, a szürkés hangyaboglárka a kornistárnicsra petézik. Ő még furfangosabb, mert illatanyagaival eléri, hogy a hangyák etessék.

Ernő bácsi szépen körbekaszálta a természetvédelmi őr által kijelölt búvósávot, így a hangyaboglárkák tudnak hova petézni. Számukra és számos más rovar számára ezek a sávok igazi oázisok. Most van a vérfű-hangyaboglárkák rajzási időszaka, így Szentirmai István könnyedén elfog a lepkehálóval egy példányt, hogy megmutassa Baksa Ernőnek. A nemzeti park része a Natura 2000 hálózatnak. A gazdáknak ötszázaléknyi területet kell meghagyniuk minden rétből. Ezzel hozzájárulnak a réteken élő védett értékek megőrzéséhez. Ezért kompenzációs támogatást igényelhetnek.

Az osztályvezető elmondja, hogy többen azt hiszik, hogy ha a támogatást nem igénylik, akkor nem kell betartaniuk a természetvédelmi előírásokat.

Ez azonban nem így van. A gazdák zöme betartja a szabályokat és meg is igényli a támogatást. Mint kiderül, sajnos nagyon kevesen, a gazdáknak kevesebb mint öt százaléka veszi igénybe a magasabb összegű támogatást. Ez a magas természeti értékű területek támogatása. Itt öt évre kell vállalni előírásokat, és ezeknél 10-15 százalék a meghagyandó búvósáv. Mint a szakember elmondta, nagyon bürokratikus, egyáltalán nem felhasználóbarát a rendszer, ezért sok gazdálkodónak elmegy a kedve a dologtól. A támogatás nem a nemzeti parkon keresztül megy, de az ellenőrzésekben részt vállalnak.

Baksa Ernő elmondja, hogy mintegy 60 ezer forint támogatást kap hektáronként a különböző jogcímeken, de nagyon könnyű hibát véteni az igényléskor és a naplózáskor is.