Molnár Anna, Héra gazdája mesélt kutyájáról

2007 május 27-én került hozzánk Héra. A Golden Retriever lány kutyus. Első gazdájuk egy nagyon kedves barátnőm, sajnos családi okok miatt nem tarthatta meg . Nálunk nagy a kert és mindig imádtuk a kutyákat így gondoltuk el fog férni nálunk. A családban volt már több kutya is , egy német juhász velünk együtt nőtt fel , nem gondoltuk hogy ez kihívás lesz a családnak.

Amikor megpillantottuk tudtuk, hogy ő nekünk lett teremtve. Csak nézett az ártatlan szemekkel ,várta a törődést és figyelmet. Az új hely megszokása könnyen ment és hamar megtalálta a helyét. Ezután kezdődött csak igazán az élet Hérával. Nem volt virág, nem volt fa amit ő meg ne „vizsgált” volna. Több anyukánk által kedvelt virágot egy időre felszámolt. A kertet rövid időn belül átrendezte mindenki nagy örömére. Lábtörlők tömege hetente szőrén szálán eltűnt. A kiteregetett hosszú nadrágból rövid lett és még sorolhatnánk az általa okozott örömöket. Szerencsére türelmes család vagyunk tudtuk, hogy törődés és tanítás kell mérhetetlen szeretettel vegyítve. Idő közben megszerették a vonatra járó emberek, a szomszédok, a mozgó árusok. Senki nem ment el úgy mellette hogy ne simogatta volna meg, pár jó szó mindig volt számára. Ha a faluba beteszi a mozgó árus a lábát ő már ugatással jelez a családnak hogy hamarosan érkezik. ekkor újabb ugatással tudtára adja a szomszéd néniknek hogy meg ne feledkezzenek róla, kéri a szokásos kiflijét.

Szép lassan teltek az évek és megedződött a család a kutya pedig rengeteg fegyelmet tanult . Úgy döntött a család keresünk egy párt neki hogy anya lehessen. Első alkalomból csodaszép 8 kölyök lett. Családunk ott lehetett a születéseknél és egy életre elegendő élményt kaphattunk. Természetesen újra előjöttek a gondok mint Héra érkezésekor, csak most nyolcszoros mennyiségben. Az egész család együttes munkája kellett nevelgetni őket. Később minden kölyök nagyon jó körülmények közé, többnyire kisgyerekes családokhoz került.

Azt hiszem ő az a típusú kutya aki mindenkinek ajánlott. Gyerekek, felnőttek, idősek és társra vágyók. Ő mindig ott van és figyel rád. Csak egy kis törődés , és cserébe olyan mérhetetlen szeretetet kap az ember amit az ember csak attól a kutyától kap amelyik a lelkébe lát. A szíve együtt dobog a gazdáéval és egy könnycseppből tudja mikor elég csak egy tekintet,és odabújás ,amiből tudjuk nem vagyunk egyedül a bajban. Hasonló társat kívánok minden olvasónak.

Rövid történetem végére idéznék Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg- ből : „Az ember csak azt ismeri meg igazán, amit megszelídít.„