A terápiás kutyavezető azt vallja: a kutya tükör az embernek

Az állatasszisztált, közelebbről kutyás terápiát országszerte civil szervezetek végzik, szám szerint 31. Erre a speciális nevelési módszerre ugyanis az iskolafenntartóknak nincsen pénzük. A kutyájukkal együtt vizsgázott, szakképzett terápiás kutyavezetők önkéntes munkában szakítanak időt egy-egy foglalkozásra, a négylábúaknak azonban kell az eleség, a munkaeszköz, az állatorvosi ellátás.

A kutyájukkal együtt vizsgázott, szakképzett terápiás kutyavezetők önkéntes munkában szakítanak időt egy-egy foglalkozásra. Fotó: Varga Krisztina

Ezért aztán az egyesületek és alapítványok igyekeznek szponzorokat szerezni. A NEKA például 2007. óta minden évben elnyeri az Új Európa Alapítvány támogatását, így, ha csak korlátozott számban is, de tarthatnak foglalkozásokat. A rumi kastélyban, az Aranyhíd Nevelési, Oktatási Központban és a korai fejlesztőben összesen nyolc csoportban fejlesztik a fogyatékkal élő gyermekek fizikai, illetve szellemi képességeit. A végtelen türelmű terápiás kutyák segítenek a koncentrálásban, ébren tartják a gyermekek érdeklődését, a mozgásukban korlátozott apróságok is a kutya pórázát fogva teszik meg az első lépéseket.

A kőszegi Dr. Nagy László Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézményben eddig is jelen volt a kutyás terápia, az idén először azonban nem a piciknél, hanem a hetedik osztály terápiás órarendjébe építettek be kutyás feladatokat.

- A sajátos nevelési igényű gyerekek esetében különösen igaz, hogy nehezen tudnak megfelelni a felfokozott iskolai követelményeknek – magyarázza az okokat Kaszner Éva logopédus. – Tanulóink többségénél kisebb beszédproblémák állnak fenn: betűcserék, gyengébb verbális memória, figyelemzavar, vagy a beszédészlelés gyengesége. Ezek a zavarok az eddigi iskolai évek alatt számos kudarcot idéztek elő, amelyek miatt a gyerekek néha képességeikhez képest alulteljesítenek, önértékelésük sérül. Itt jönnek a képbe a terápiás kutyák.

Az első alkalmak nem voltak könnyűek, de a tizenévesek hamar ráéreztek.

– Ezekkel a gyerekekkel a legnagyobb gond az, hogy elvesztették az önmagukba vetett hitüket – világít rá Schrőterné Vári Anita terápiás kutyavezető. – A foglalkozásokon ők irányítják, mozgatják a kutyát, határozott utasításokkal. Felismerték, hogy az állat nem viseli el sem a bizonytalanságot, sem az agressziót. A kutyás feladatokhoz nagy koncentrálásra van szükség, amit meg is tesznek. A feladatok a memória, a figyelem, az észlelés fejlesztésére, a magatartás befolyásásolására irányulnak, a tanulók viszont játékként élik meg ezeket az alkalmakat. A nehezen kommunikálók a kutya jelenlétében jobban megnyílnak, az agresszívak megnyugszanak. Általában több terápiás kutyát viszek, így fel tudják ismerni azt is, hogy mindegyikkel egy kicsit másképp kell bánni. Anita és a tanárnő egyelőre még csak próbálkoznak az új feladattal, de az első reakciók jók. A terápiás kutyavezető azt vallja: a kutya tükör az embernek, sokat elárul az egyéniségéről, csak kérdés, hogy az illető belenéz-e ebbe a tükörbe. Általában nem. Ezek a diákok most belenéznek, és a négylábúakkal szemben nem tudnak szerepet játszani. A velük foglalkozók azt remélik, hogy a kutyás terápia javítani tud a képességeiken, az önértékelésükön és a felnőttekhez való viszonyukon egyaránt.