2010.06.20. 09:38
Árvízsegély nyugatról keletre
Alig pitymallott a múlt szerdán, amikor egy civil, egy újságíró és egy pap - bőven aláhulló égi áldás kíséretében - egy kisbusszal nyugatról keletre indult. A járművet platótól tetőig adománnyal rakták tele. Szentpéterfa és Horvátlövő lakói gyűjtötték Ónod árvízkárosultjainak. A rakomány értéke mintegy hétszázezer forint volt, s egy borítékban is lapult százezer forint készpénz.
- Néztük a tévét a barátaimmal az északi országrész katasztrófájáról, hallgattuk a híreket a természeti csapásról, s a műsor után sem tudtunk szabadulni a látottaktól. Úgy éreztük, valahogyan segítenünk kell: el kell mennünk a helyszínre, rakni a homokzsákokat, menteni a menthetőt. De mire fölkerekedtünk volna, az újabb hírek már az ár levonulásáról szóltak. Engem a víz pusztítása utáni képek is sokkoltak, így azt gondoltam, ha már kétkezi munkával nem tudtam segíteni, gyűjtsünk adományt a rászorulóknak. Fölhívtam néhány borsodi település önkormányzatát, közülük az ónodi polgármesteri hivatal hölgy alkalmazottjától azt hallottam: én vagyok az első, aki segélyügyben rájuk gondolt - eleveníti föl a kezdeteket Kohuth Viktor.
A plébánosunk, Várhelyi Tamás Szentpéterfán és Horvátlövőn kihirdette a szentmisén, hogy Ónod szívesen fogadna ásványvizet, tartós élelmiszereket, tisztítószereket. Néhány nap alatt össze is gyűlt mintegy hétszázezer forint értékben liszt, cukor, víz, száraztészta, olaj, kávé, hipó, mosószer. Szerdán hajnalban az atyával, s a Hrvatski glasnik, a magyarországi horvátok hetilapjának szentpéterfai újságírójával, Horváth Tímeával fölkerekedtünk, hogy a kisbuszommal Ónodra szállítsuk az adományokat.
- Szakadó esőben indultunk, s egész úton nem hagyott alább az égi áldás - veszi át a szót Horváth Tímea. - Kerülő úton értük el Ónodot, s az első, ami fogadott bennünket a település határában, a szag volt: nehéz, áporodott levegő ült a tájon, ha nem láttuk volna az állott vizet, a sáros nyomokat, akkor is tudtuk volna, hogy nem sokkal korábban itt az úton is a megáradt folyó volt az úr. Láttuk, amint két ember igyekszik kiszabadítani a homokzsákok fogságából a házukat.
A kis gradistyei csapatot az iskolaépülethez irányították, itt tárolták a helyiek azt a rengeteg adományt, ami időközben a településre érkezett. Dr. Üveges István jegyző és Gálné Tatár Mária iskolaigazgató irányításával éppen egy Németországból érkezett kamiont pakoltak az emberek.
- Nagy szeretettel fogadtak bennünket, noha a mi autónk rakománya sokkal kisebb volt, mint a német segélyszervezet szállítmánya - mondja a szentpéterfai plébános. - Bárkivel is találkoztunk, nem győzött nekünk hálálkodni. Az összefogást belföldi és külhoni segítséget emlegették, amire nem is számítottak.
-Nem jártam még az ország eme szegletében, úgy hittem, sokkal szegényebb ez a terület - mondja Tímea. - De az áradat okozta nyomoktól eltekintve rendezett portákat, utcákat láttunk, a polgármesteri hivatal épülete pedig egyenesen gyönyörű. Nem elhanyagolt település, az biztos. A természeti katasztrófa idején sem pihentek itt az emberek. Egy idős bácsitól hallottam: két hétig éjt nappallá téve rengetegen munkálkodtak azon, hogy ne vigye el az ár a házakat. A polgármestert, Bacsó Jánost dicsérték sokan: az ő irányításával volt eredményes a védekezés.
Tímea azt mondja, az ónodiak, jóllehet megviselték őket az elmúlt hetek, nem látszanak elkeseredettnek; talán azért, mert igen jelentős segítséget kaptak szerte az országból. Tudják, hogy a két vasi kis községben is - mondhatni erőn felül adakoztak a javukra. Az otthonukból kitelepített hatvan család közül már csak néhány família tartózkodik az elszállásolásukra kialakított iskolaépületben. Egyre többen haza-hazatérnek, hogy legalább egy szobát mihamarabb lakhatóvá tegyenek.
Egy kisgyermek szemében látta megcsillanni a félelmet az újságíró. De a rettegés talán feloldódik majd, ha ő is egyike lesz azoknak a lurkóknak, akik hamarosan keletről nyugatra jöhetnek táborozni: jó szándékú emberek igyekeznek elfeledtetni velük a megpróbáltatásaikat.
Aki nem sokat alszik mostanában
Tuczainé Régvári Marietta, a Szombathelyi Egyházmegyei Karitász igazgatója nem sokat alszik mostanában: ő koordinálja a gyűjtéseket, és gondoskodik arról, hogy a segélyszállítmányok célba érjenek. Elmondta: az elmúlt hetekben összesen több mint 37 millió forint értékben 140 tonna adomány gyűlt össze. De más módon is segítenek a vasiak: holnap harminchat általános iskolás érkezik az árvíz sújtotta térségből, őket nardai családok fogadják be két hétre. A napjaikat a nardai plébánián kézműves foglalkozásokkal töltik, de kirándulni és lovagolni is fognak a környéken. A karitász igazgatónője pénteken az ausztriai Ruszt városában járt, és nem jött haza üres kézzel: a Szentpéterfáról elszármazott Hirschl József atya egy kisbusznyi játékot küldött a Nardán táborozó gyerekeknek.
