Elhunyt Mádl Ferenc volt köztársasági elnök

Mádl Ferenc halála után gyászlobogókat tűztek ki a Köztársasági Elnöki Hivatal és az Országház épületére. A Sándor-palota budavári sikló felőli bejárata előtt a volt köztársasági elnök gyászkeretes fényképét kitették egy asztalra, mellette két gyertyát, a nemzeti lobogót és egy csokor virágot helyeztek el. A megemlékezés helyszínén katonák állnak díszőrséget.
   
A helyszínen gyertyát gyújtott Schmitt Pál államfő, és elsőként írt a részvétnyilvánító könyvbe. Úgy fogalmazott: "nemcsak elődöm, hanem barátom és példaképem is volt Mádl Ferenc korábbi köztársasági elnök".
   
A köztársasági elnök a csendes megemlékezésen, miután fejet hajtott a volt államfő fényképe előtt, azt közölte, hogy Mádl Ferenc temetéséről később intézkednek.

Göncz Árpád volt köztársasági elnök mélyen megrendült Mádl Ferenc váratlan halála miatt - közölte a titkárságvezetője az MTI-vel. Gulyás András úgy fogalmazott: Göncz Árpád nagyra értékelte Mádl Ferenc elnöki tevékenységét, tudományos munkásságát, megnyerő, közvetlen személyiségét.
   
Sólyom László volt államfő azt hangsúlyozta: mélységes hálával és tisztelettel emlékezik Mádl Ferencre, aki annak idején neki és sok fiatal jogtudósnak atyai pártfogója és segítője volt, tudósként és emberként is példának tekintették őt.
   
Megrendülésüknek adtak hangot a pártok és politikusok. Orbán Viktor miniszterelnök a Facebook közösségi portálon ezt írta: "Megrendülten állunk a hír hallatán. Nyugodjék békében!"
   
A Fidesz szerint Mádl Ferenc élete és munkája példa volt mindenki számára. A kormánypárt közleményében azt írta: mély megrendüléssel értesült Mádl Ferenc haláláról. A Fidesz a korábbi államfő családjának és hozzátartozóinak őszinte részvétét fejezte ki.
   
"Fájdalmukban és gyászukban osztozunk, hiszen Mádl Ferenc élete és munkája, a nemzetért és az országért tett szolgálata példa volt mindannyiunk számára" - fogalmazott a Fidesz.
   
A Kereszténydemokrata Néppárt együttérzéssel osztozik Mádl Ferenc családjával és mindazokkal, akiket fájdalommal tölt el a korábbi államfő elvesztése. A párt elnöke az MTI-nek azt mondta: Mádl Ferenc szerény, szeretetreméltó személyiségét az egész nemzet tisztelte.
   
"Tiszteletre méltó életmű volt az övé, keresztény emberként a jog tudományában való kiemelkedő jártasságával szolgálta hazáját" - fogalmazott Semjén Zsolt.
   
Az MSZP őszinte részvétét és mély fájdalmát fejezte ki a volt köztársasági elnök halála miatt. "Emlékét egy nemzet őrzi méltán a szívében" - írta közleményében Mesterházy Attila elnök, aki szerint Mádl Ferenc személyében "olyan köztársasági elnököt tisztelhettünk, aki mindig az egész magyar nemzet érdekeit szem előtt tartva képviselte Magyarországot", nemcsak külföldön, hanem az itthoni politikai életben is.
 

Az LMP közleményében azt írta, hogy Mádl Ferenc a nemzetközi magánjog professzoraként, majd az első szabadon választott kormány tagjaként elévülhetetlen érdemeket szerzett Magyarország európai integrációjában, az Antall-, majd a Boross-kormány kultuszminisztereként pedig a kultúrharcos hangulat enyhítésére törekedett.
   
A volt köztársasági elnök saját meggyőződéséből fakadóan következetesen érvényesítette az alkotmányos szempontokat az őt elnöki székbe segítő parlamenti többséggel szemben is - áll a párt közleményében.
   
Részvétét fejezte ki a Jobbik is Mádl Ferenc halála miatt. Az ellenzéki párt együttérzéséről biztosította a gyászoló családot, a volt államfő barátait, tisztelőit.
   
Részvétet nyilvánított a Szabad Demokraták Szövetsége, a Jólét és Szabadság Demokrata Közösség (JESZ), az MDF jogutód szervezete, valamint Gyurcsány Ferenc volt kormányfő és Tarlós István, Budapest főpolgármestere is.
    
"Mádl Ferenc hosszú éveken át népünk méltó jelképe volt, személyében tudóst és igaz embert tisztelünk" - írta Erdő Péter bíboros, prímás, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke Schmitt Pál államfőnek címzett gyásztáviratában.
   
"Püspöki karunk és egyházunk nevében szívből osztozom az egész ország gyászában. Elnök úr személyét imáimba és szentmisémbe foglalom, kedves emlékét szívemben őrzöm" - fogalmazott a magyar katolikus egyház vezetője.
   
Mádl Ferenc 1931. január 29-én született a Veszprém megyei Bánd községben. 1955-ben az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán szerzett diplomát, ezután bírósági fogalmazóként, majd titkárként, 1956 és 1971 között a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) Központi Hivatalában dolgozott.
   
1971-től az ELTE Polgári Jogi Tanszékén docens, 1973-tól egyetemi tanár, 1972 és 1980 között az MTA Állam- és Jogtudományi Intézetének főmunkatársa volt, 1978-tól 1985-ig a Civilisztikai Tudományok Intézetének igazgatói teendőit látta el, majd az ELTE Nemzetközi Magánjogi Tanszékét vezette. Az Akadémia 1987-ben levelező, 1993-ban rendes tagjává választotta.
   
A politikai életben a rendszerváltozás után vállalt szerepet. 1990 és 1993 között az Antall-kormány tárca nélküli minisztereként feladata volt az Magyar Tudományos Akadémia felügyelete, közreműködött a kormány tudománypolitikai célkitűzéseinek meghatározásában, és külön megbízás alapján a kormányt, illetve a miniszterelnököt képviselte nemzetközi szervezetekben. 1993-94-ben művelődési és közoktatási miniszterként tevékenykedett.   
   
Az Országgyűlés 2000. június 6-án a Fidesz és az FKGP jelöltjeként, de pártonkívüliként államfővé választotta. Mádl Ferenc öt éven át volt köztársasági elnök.
   
A Sándor-palotánál vasárnap este kilenc óráig és hétfőn reggel nyolctól ugyancsak este kilenc óráig lehetőség van arra, hogy a gyászolók fejet hajtsanak az elhunyt elnök emléke előtt. 



A volt államfő életrajza

Mádl Ferenc 1931. január 29-én született a Veszprém megyei Bánd községben. 1955-ben az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán szerzett diplomát, majd 1961 és 1963 között a strasbourgi egyetem nemzetközi összehasonlító jogi karán folytatott tanulmányokat. 1955-től bírósági fogalmazóként, majd titkárként, 1956 és 1971 között a Magyar Tudományos Akadémia Központi Hivatalának állam- és jogtudományi referenseként, később osztályvezetőjeként dolgozott. 1971-től az ELTE Polgári Jogi Tanszékén docens, 1973-tól egyetemi tanár, 1972 és 1980 között az MTA Állam- és Jogtudományi Intézetének főmunkatársa volt, 1978-tól 1985-ig a Civilisztikai Tudományok Intézetének igazgatói teendőit látta el. 1985 és 2000 között az ELTE Nemzetközi Magánjogi Tanszékét vezette.
   
Az állam- és jogtudomány kandidátusa tudományos fokozatot 1964-ben, a tudomány doktora fokozatot 1974-ben szerezte meg. Az MTA 1987-ben levelező, 1993-ban rendes tagjává választotta. Tudományos tevékenysége során elsősorban polgári joggal, nemzetközi magánjoggal és a nemzetközi gazdasági kapcsolatok jogi problémáival, valamint Európa-joggal foglalkozott. Részt vett több tudományos folyóirat szerkesztésében, illetve számos szervezet munkájában, tagja volt több nemzetközi akadémiának, vendégprofesszorként számos külföldi egyetemen tanított.
   
Számos jelentős kitüntetése mellett 1999-ben Széchenyi-díjat kapott az európai jog, a nemzetközi magánjog és a nemzetközi kereskedelmi jog területén kifejtett nemzetközileg elismert tudományos munkásságáért, iskolateremtő egyetemi oktatói, valamint tudományszervezői tevékenységéért. 1999-ben a francia Becsületrend lovagi fokozatával, 2001-ben nagykeresztjével tüntették ki. Az ELTE tiszteletbeli doktora és számos egyetem díszdoktora, több könyv és tanulmány szerzője. 2011. május 25-én a Fővárosi Közgyűlés Budapest díszpolgára címet adományozott számára.
   
A politikai életben a rendszerváltás után vállalt szerepet. 1990 és 1993 között az Antall-kormány tárca nélküli minisztereként feladata volt az MTA felügyelete, közreműködött a kormány tudománypolitikai célkitűzéseinek meghatározásában, s külön megbízás alapján a kormányt, illetve a miniszterelnököt képviselte nemzetközi szervezetekben. 1990. augusztus 1-jétől az Állami Vagyonügynökség igazgatótanácsának elnökeként is dolgozott, majd 1992-től a kormány nevében felügyeletet gyakorolt az Állami Bankfelügyelet felett, betöltötte a Bankfelügyeleti Bizottság elnöki tisztét, felügyelte az MTA Központi Hivatalát, valamint az Országos Tudományos Kutatási Alapot is. 1990 augusztusától a kormány Tudománypolitikai Bizottságának elnöke, 1992-1993-ban a Humánpolitikai Kabinet elnöke volt. 1993-94-ben művelődési és közoktatási miniszterként tevékenykedett, 1994 első felében a Felsőoktatási és Tudományos Tanács elnöki posztját és a Nemzeti Kulturális Alap elnöki tisztét is betöltötte.
   
1995-ben az ellenzéki MDF-KDNP-Fidesz köztársaságielnök-jelöltje volt. 1996-ban egyik kezdeményezője lett a Magyar Polgári Együttműködés Egyesületének, 2000 júniusáig elnöki tisztségét is ellátta. 1999-től egy éven át tagja volt az Orbán-kormány tudományos tanácsadó testületének.
   
Az Országgyűlés 2000. június 6-án a Fidesz és az FKGP jelöltjeként, de pártonkívüliként a Magyar Köztársaság elnökévé választotta, tisztségébe 2000. augusztus 4-én iktatták be. Államfőként elnöke volt a Szent Korona Testületnek is. Ötéves hivatali ideje alatt több mint 70 külföldi látogatást tett, több mint 520 új törvényt, törvénymódosítást látott el kézjegyével. Hét esetben a parlament által már elfogadott törvényt véleményezésre továbbított az Alkotmánybírósághoz, illetve visszautalt további tárgyalásra az Országgyűlésnek, s négy törvény esetében kért előzetes normakontrollt az Alkotmánybíróságtól.