Belföld

2012.07.12. 05:44

Interjú Schiffer Andrással: ''Itt nem terem az olajfa''

Kizárja, hogy a választásokon bármelyik parlamenti erővel koalícióra lépjenek, s bár a legnagyobb tétet nem erre tenné, elképzelhetőnek tartja a győzelmet is. Schiffer Andrással, az LMP országgyűlési képviselőjével beszélgettünk.

Zalai Hírlap

– Az LMP, a Demokratikus Koalíció és az MSZP választási együttműködéséről rengeteg találgatás megjelent már, ám konkrétum egyelőre semmi. Létrejöhet-e az Olajfa Koalíció?

– Az olajfa nem terem meg a Kárpát-medencében... Az LMP januári kongresszusán világosan jelezte, hogy egyedül kívánja megmérettetni magát, hiszen nem pusztán az Orbán-kormánnyal, hanem az egész elmúlt húsz év korrupt, jövőfelélő, a társadalmat és a gazdaságot kettészakító fejlődési irányával szemben szeretnénk alternatívát kínálni.

 

 

– Azt ígérték, hogy 2014-re minden választókerületben megerősítik a párt szervezeteit, és nem zárják ki a választási győzelmet sem. Hol tart most ez a pártszervezési munka, s mire alapozzák a sikeres szereplést illető optimizmust?

– Aki azzal a céllal kezd el egy bajnokságot, hogy csak a kiesést kerülje el, az kiesik. Ha egy pártnak tiszták a szándékai és nem járadéklesőként, valakinek az oldalkocsijaként kívánja kimerni a húsosfazékból a magáét, akkor csak az lehet a célja, hogy ő legyen a legerősebb. Amikor az LMP megalakult, minden valóságmagyarázó előre leírt minket és azt sulykolta: egy múlt és pénz nélküli új pártnak esélye sincs betörni a politikába. Mi mégis megtettük. Ez persze nem azt jelenti, hogy arra tenném a legnagyobb tétet, hogy mi nyerjük a választást, de nem is zárjuk ki ezt, hiszen a Fideszből kiábrándult szavazóknak azLMP lehet az alternatíva. Az elmúlt hónapokban bejártam az országot, és azt látom, a lehetőség megvan arra, hogy akár már a jövő év második felében minden kistérségben legyenek LMP-csoportok. Nincs olyan szándékunk, hogy vattatagokkal felduzzasztott tízezres taglétszámunk legyen, a reális cél, hogy a kampányra egy pár ezres, teljes jogú, aktív tagságot tudjunk magunkénak.

– Ügynökkérdésben az LMP a teljes nyilvánosság mellett teszi le voksát. Nincs ennek olyan veszélye, hogy a diktatúra irányítói összemosódnak azokkal, akik csak kényszer hatására jelentettek?

– Akiről kiderül, hogy zsarolás, megfélemlítés hatására jelentett, azt másként ítéli majd meg a közvélemény, mint aki karriervágyból, boldogan csatlakozott az elhárításhoz. Vannak azonban olyan, főleg műveleti, tipikusan külállammal kapcsolatos információk, amelyek felfedése jelenleg is nemzetbiztonsági érdeket sértene, ma élő emberek biztonságát veszélyeztetné. S a különösen érzékeny, szenzitív adatok esetében a hálózati személyeknél is célszerűnek tartanánk bizonyos korlátozást. Az LMP „csak” azt szeretné tudni, hogy a túlélő állambiztonsági hálózatok hogyan szőtték át a rendszerváltás utáni politikai, gazdasági, kulturális folyamatokat, s mennyire vannak még jelen a magyar üzleti és közéletben.

– Mi a véleményük a kormány napokban nyilvánosságra hozott munkahelyvédelmi akciótervéről?

– Ez nyilvánvalóan egy blöff volt a miniszterelnök és a vajákos pénzügyminiszter részéről. Az LMP választási programjában is a járulékcsökkentést képviselte, amit már 2010-ben el kellett volna kezdeni. Ám amíg egykulcsos az szja és a tőkejövedelmeket adókedvezményekkel hozzák helyzetbe, ezekre a nagy ívű javaslatokra nincs fedezet. A járulékcsökkentés egyik képzeletbeli forrása ugyanúgy futóhomokra épül, mint a kormány egész gazdaságpolitikája, 200 milliót terveznek ugyanis a jegybankra kivetett tranzakciós illetékből, amit egy tavalyi uniós irányelv kifejezetten megtilt. S miközben tízéves távlatban egymillió új munkahelyet hirdetett meg a Fidesz, egyelőre előbb látszik egymillió új munkanélküli, a közmunkaprogramok ugyanis inkább csak statisztikai szépségflastromként funkcionálnak. A húsz éve húzódó foglalkoztatási krízisből nem lehet úgy kikeveredni, hogy a nagybefektetők kegyeit keresi a mindenkori kormány, és a kiszolgáltatottság révén kívánja versenyképessé tenni az országot, azaz úgy, hogy Orbán Viktor a lefelé tartó ár- és bérversenyt akarja megnyerni. Mi abban hiszünk, hogy zöldberuházásokra és a helyi gazdaság erősítésére összpontosított fejlesztési forrásokkal kell aktívan beavatkozni az államnak.

 

Nincs hová hátrálni

Schiffer András szerint a teljes kiszámíthatatlanság és szavahihetetlenség vezetett oda, hogy vissza kellett kullogni az IMF-hez. A kamatfelár ugyanis – függetlenül az eurózóna krízisétől – nem hágott volna olyan magasra, ami már lehetetlenné teszi, hogy a piacról finanszírozza magát az ország. A pénzügyi stabilitás érdekében tehát szükség van az IMF-védőernyőre, ám csak akkor, ha ez nem jár megszorításokkal, hisz´ az elmúlt 25-30 évben megszorítás megszorítást szült. Nincs már hová hátrálni Magyarországon.

Ezek is érdekelhetik