Drágább lesz az élet! Többe kerül, amit megeszünk

Ugyanez a helyzet a burgonyával, aminek egy részét korábban Lengyelországból hozták be, ám ott az idén elvitte a víz a termés nagy részét. De a hazai krumplinak sem tett jót a csapadékos időjárás, ráadásul a nedves burgonyát tárolni is jóval nehezebb és körülményesebb, ami tovább emelheti az árat. A krumpli kilóját most 140 és 160 forint közötti áron kínálják a szombathelyi piacon. A nagy kérdés persze az, hogy ha most ilyen sokba kerülnek a zöldségek, mennyit kell majd fizetni értük télen.

Élelmiszerár-fronton egyelőre a kérdőjel az egyetlen biztos pont. Hallani, hogy a kenyér árát is emelni fogják, de hogy mennyivel, azt egyelőre még nem tudni.

A Toronyi Sütőipari Kft. üzemében járva könnyen megérti az ember, miért kerül 300 forintba - vagy a multiknál még ennél is jóval többe - a toronyi kenyér kilója. A toronyi egyik titka ugyanis az élőmunkában rejlik: a szakajtóban pihenő és kelő kenyereket ugyanis sokszor kézbe kell venni, vagy épp lapátra kell tenni, míg elkészül a nagy mű.

- Szeptember elejétől 32 százalékkal többet kell fizetnünk a lisztért. Mivel egy kilogramm kenyérhez 75 deka lisztre van szükség, nem is kell nagyon magyarázni, miért kell árat emelnünk - mondja Tar János, a Toronyi Sütőipari Kft. egyik tulajdonos-ügyvezetője.

- Több mint egy éve nem emeltük a termékeink árát, a dolgozóink pedig a két évvel ezelőtti bérért dolgoznak. Közben minden drágult: a gázért, a gázolajért is többet kell fizetnünk. Ezt már nem tudjuk lenyelni , elengedhetetlen, hogy emeljük az árainkat- magyarázza a tulajdonos.

A mérték egyelőre még talány, a cég vezetői még az osztás-szorzással vannak elfoglalva. Tar János azt mondja, feltehetően tíz százaléknál többet nem mernek emelni, hiszen a vásárlók anyagi helyzetével is tisztában vannak. Ez az emelés azonban csak a talpon maradáshoz elég, a haszonról ugyanis egy ideje csak álmodoznak a sütőipari vállalkozások.

- Valószínűleg november elejétől emelünk árat. És akkor még mindig izgulhatunk, hogy ne emelkedjen tovább a liszt ára - jegyzi meg Tar János.

- Az elmúlt időszakban 20 százalékkal emelkedett a vágómarha felvásárlási ára. Ez a török piacnak köszönhető, ők ugyanis csak mostantól vásárolhatnak uniós marhahúst, ám csak abból a három országból, amelyben nem volt BSE. Magyarország - a sokszor szidott, szigorú állategészségügyi előírásoknak köszönhetően - kedvező pozícióba került, és nagy a kereslet a magyar marhahúsra - mondja Rácz Károly, a Magyartarka Tenyésztők Egyesületének elnöke. Ez azonban egyúttal a marhahús árának emelkedését is maga után vonhatja.

Az országos egyesület vasi elnöke - aki családi gazdaságában sertéseket is hizlal - úgy véli, előbb-utóbb a sertéshús ára is emelkedni fog. Ez elsősorban a magas takarmányárakkal magyarázható. Az állattartók egy része már a százkilós állatokat leadja a vágóhídra, hogy ne kelljen tovább etetni őket. Félő azonban, hogy ez egy idő után hiányt gerjeszt majd a piacon - teszi hozzá a gazdálkodó. 

OLDALTÖRÉS: Termelni sem könnyű

Termelni sem könnyű

Ostffyasszonyfa – A Vas Megyei Agrárkamara elnöke a termelők oldaláról értékeli a helyzetet. A tejtermelők nagy része a jelenlegi árak mellett is veszteséges. 
- Hetvenkét forintot kapunk most egy liter tejért – mondja Mátyás István, a Vas Megyei Agrárkamara elnöke, a Tejtermék Tanács elnökségi tagja, a tejtermeléssel is foglalkozó ostffyasszonyfai Petőfi Mezőgazdasági Szövetkezet elnöke.

Nehéz elhinni, amit mond, pedig igaz: a tehenészetük tavaly harmincmillió forint mínuszt „termelt” a szövetkezetnek.
A mezőgazdaság azonban nem az az ágazat, amelyből csak úgy ki lehet lépni: nem lehet egyik napról a másikra lehúzni a rolót. Ott vannak az emberek, az állatok, és persze a föld, amelyet meg kell mûvelni. A termelők szemszögéből nézve szomorú tény az is, hogy az elmúlt éveket jellemző nehéz gazdasági helyzetben nem tudtak mindent megadni a tejelő állománynak, így annak genetikai képességeit sem tudták teljes mértékben kihasználni.

- Mi 72 forintot kapunk egy liter tejért, aki gyengébb minőségût ad le, az még anynyit sem. Más uniós országokban 80-90 forint a tej literenkénti felvásárlási ára. Ezzel mi nem tudunk versenyezni – mondja az elnök. Mátyás István aggasztónak tartja azt a tényt is, hogy a takarmányárak emelkedése tovább drágítja a termelést.

- A termelők már nem tudnak min spórolni. A dolgozói létszámot korábban minimalizálták, és az alkalmazottak nem is álmodhatnak béremelésről. Ráadásul kötelezettségeink is vannak, gondoskodnunk kell például az uniós normáknak megfelelő trágyakezelésről, ezek pedig pénzbe kerülnek – mondja. 



Szerintem (Nagy Ildikó jegyzete)

Vajon miért van az, hogy a termelő-felvásárló- kereskedő-fogyasztó lánc esetében mindig az első és az utolsó láncszem a leggyengébb? Vajon miért van az, hogy az idén, amikor rekordára volt a búzának, a legtöbb termelő a piaci 54 ezer forintos ár helyett csupán 29 ezer forintot kapott a búza tonnájáért? Mesélik, hogy a betakarítás előtt a felvásárlók gerjesztették a pánikot, mondván: rengeteg gabona „ragadt benn” a raktárakban, így nem lesz keletje az idei búzának. A legtöbb termelő megijedt, bebiztosította magát, és előre leszerződött a felvásárlóval, beérve a 29 ezer forintos árral. Aztán kiderült, hogy a hazai búza nagy részét elvitte az ár, és az orosz kenyérgabona is „kiégett” a piacról. Hogy, hogy nem, a magyar búza kapós lett, és 54 ezer forintot adtak tonnájáért. A termelők legalább fele azonban verhette a fejét a falba, hiszen előre eladta a termést, majdnem féláron. A liszt azonban drágább lett, még akkor is, ha a egy részét a spekulánsok által felvásárolt olcsó búzából őrölték. A drága lisztből pedig drága kenyér lesz, amit a fent említett lánc utolsó láncszeme, a fogyasztó fizet meg. Termelő és fogyasztó: a két leggyengébb láncszem. Nincs ez így rendjén...

Termelni sem könnyű

Ostffyasszonyfa – A Vas Megyei Agrárkamara elnöke a termelők oldaláról értékeli a helyzetet. A tejtermelők nagy része a jelenlegi árak mellett is veszteséges. 
- Hetvenkét forintot kapunk most egy liter tejért – mondja Mátyás István, a Vas Megyei Agrárkamara elnöke, a Tejtermék Tanács elnökségi tagja, a tejtermeléssel is foglalkozó ostffyasszonyfai Petőfi Mezőgazdasági Szövetkezet elnöke.

Nehéz elhinni, amit mond, pedig igaz: a tehenészetük tavaly harmincmillió forint mínuszt „termelt” a szövetkezetnek.
A mezőgazdaság azonban nem az az ágazat, amelyből csak úgy ki lehet lépni: nem lehet egyik napról a másikra lehúzni a rolót. Ott vannak az emberek, az állatok, és persze a föld, amelyet meg kell mûvelni. A termelők szemszögéből nézve szomorú tény az is, hogy az elmúlt éveket jellemző nehéz gazdasági helyzetben nem tudtak mindent megadni a tejelő állománynak, így annak genetikai képességeit sem tudták teljes mértékben kihasználni.

- Mi 72 forintot kapunk egy liter tejért, aki gyengébb minőségût ad le, az még anynyit sem. Más uniós országokban 80-90 forint a tej literenkénti felvásárlási ára. Ezzel mi nem tudunk versenyezni – mondja az elnök. Mátyás István aggasztónak tartja azt a tényt is, hogy a takarmányárak emelkedése tovább drágítja a termelést.

- A termelők már nem tudnak min spórolni. A dolgozói létszámot korábban minimalizálták, és az alkalmazottak nem is álmodhatnak béremelésről. Ráadásul kötelezettségeink is vannak, gondoskodnunk kell például az uniós normáknak megfelelő trágyakezelésről, ezek pedig pénzbe kerülnek – mondja. 



Szerintem (Nagy Ildikó jegyzete)

Vajon miért van az, hogy a termelő-felvásárló- kereskedő-fogyasztó lánc esetében mindig az első és az utolsó láncszem a leggyengébb? Vajon miért van az, hogy az idén, amikor rekordára volt a búzának, a legtöbb termelő a piaci 54 ezer forintos ár helyett csupán 29 ezer forintot kapott a búza tonnájáért? Mesélik, hogy a betakarítás előtt a felvásárlók gerjesztették a pánikot, mondván: rengeteg gabona „ragadt benn” a raktárakban, így nem lesz keletje az idei búzának. A legtöbb termelő megijedt, bebiztosította magát, és előre leszerződött a felvásárlóval, beérve a 29 ezer forintos árral. Aztán kiderült, hogy a hazai búza nagy részét elvitte az ár, és az orosz kenyérgabona is „kiégett” a piacról. Hogy, hogy nem, a magyar búza kapós lett, és 54 ezer forintot adtak tonnájáért. A termelők legalább fele azonban verhette a fejét a falba, hiszen előre eladta a termést, majdnem féláron. A liszt azonban drágább lett, még akkor is, ha a egy részét a spekulánsok által felvásárolt olcsó búzából őrölték. A drága lisztből pedig drága kenyér lesz, amit a fent említett lánc utolsó láncszeme, a fogyasztó fizet meg. Termelő és fogyasztó: a két leggyengébb láncszem. Nincs ez így rendjén...

Termelni sem könnyű

Ostffyasszonyfa – A Vas Megyei Agrárkamara elnöke a termelők oldaláról értékeli a helyzetet. A tejtermelők nagy része a jelenlegi árak mellett is veszteséges. 
- Hetvenkét forintot kapunk most egy liter tejért – mondja Mátyás István, a Vas Megyei Agrárkamara elnöke, a Tejtermék Tanács elnökségi tagja, a tejtermeléssel is foglalkozó ostffyasszonyfai Petőfi Mezőgazdasági Szövetkezet elnöke.

Nehéz elhinni, amit mond, pedig igaz: a tehenészetük tavaly harmincmillió forint mínuszt „termelt” a szövetkezetnek.
A mezőgazdaság azonban nem az az ágazat, amelyből csak úgy ki lehet lépni: nem lehet egyik napról a másikra lehúzni a rolót. Ott vannak az emberek, az állatok, és persze a föld, amelyet meg kell mûvelni. A termelők szemszögéből nézve szomorú tény az is, hogy az elmúlt éveket jellemző nehéz gazdasági helyzetben nem tudtak mindent megadni a tejelő állománynak, így annak genetikai képességeit sem tudták teljes mértékben kihasználni.

- Mi 72 forintot kapunk egy liter tejért, aki gyengébb minőségût ad le, az még anynyit sem. Más uniós országokban 80-90 forint a tej literenkénti felvásárlási ára. Ezzel mi nem tudunk versenyezni – mondja az elnök. Mátyás István aggasztónak tartja azt a tényt is, hogy a takarmányárak emelkedése tovább drágítja a termelést.

- A termelők már nem tudnak min spórolni. A dolgozói létszámot korábban minimalizálták, és az alkalmazottak nem is álmodhatnak béremelésről. Ráadásul kötelezettségeink is vannak, gondoskodnunk kell például az uniós normáknak megfelelő trágyakezelésről, ezek pedig pénzbe kerülnek – mondja. 



Szerintem (Nagy Ildikó jegyzete)

Vajon miért van az, hogy a termelő-felvásárló- kereskedő-fogyasztó lánc esetében mindig az első és az utolsó láncszem a leggyengébb? Vajon miért van az, hogy az idén, amikor rekordára volt a búzának, a legtöbb termelő a piaci 54 ezer forintos ár helyett csupán 29 ezer forintot kapott a búza tonnájáért? Mesélik, hogy a betakarítás előtt a felvásárlók gerjesztették a pánikot, mondván: rengeteg gabona „ragadt benn” a raktárakban, így nem lesz keletje az idei búzának. A legtöbb termelő megijedt, bebiztosította magát, és előre leszerződött a felvásárlóval, beérve a 29 ezer forintos árral. Aztán kiderült, hogy a hazai búza nagy részét elvitte az ár, és az orosz kenyérgabona is „kiégett” a piacról. Hogy, hogy nem, a magyar búza kapós lett, és 54 ezer forintot adtak tonnájáért. A termelők legalább fele azonban verhette a fejét a falba, hiszen előre eladta a termést, majdnem féláron. A liszt azonban drágább lett, még akkor is, ha a egy részét a spekulánsok által felvásárolt olcsó búzából őrölték. A drága lisztből pedig drága kenyér lesz, amit a fent említett lánc utolsó láncszeme, a fogyasztó fizet meg. Termelő és fogyasztó: a két leggyengébb láncszem. Nincs ez így rendjén...