A fafigurák bábája – Déri Máté egykori iskolájában is bemutatta alkotásait

„Sohasem gondoltam magamat művésznek, de a faragás mindig gyógyír volt a lelkemnek. Művész a természet, és vannak sokan nagyok, jómagam csupán a figurák bábája vagyok” – így vall magáról Déri Máté, aki 1940-ben született Vas megyében, Nádasdon. Hatgyermekes család középső gyermeke volt, így rá kicsit kevesebb figyelem jutott.

Gyermekkorát a II. világháború alatt élte, ebből adódóan egész mások voltak a viszonyok, mint mostanában. A környezetében élő emberek általában maguk készítették a saját eszközeiket, tehát villát, gereblyét és minden egyebet. A gyerekek ellesték a szülőktől a technikákat, és ők is farigcsáltak maguknak valami játékot. Valószínűleg innen indult a faragás szeretete.

A körmendi Kölcsey Ferenc Gimnázium tanulója volt, érettségit is itt szerzett. A gimnáziumi évek alatt lehetősége volt sok mindent kipróbálni. Tőrözött, kardozott, tornaedzésre járt, a színjátszásban is részt vett, és zenekarban dobolt.

Az Agrártudományi Akadémiára jelentkezett, amely később főiskola lett. Ez idő alatt a néptáncban jeleskedett. A mai napig tagja a Vas Megyei Növényorvosi Karnak, amely kifejezetten dísznövények védelmével foglalkozik. Aktívan dolgozik nyugdíj mellett is.

Mindig szerette a természetet. Régen, egy véletlen folytán egy építkezés alkalmával egy körtefát segített kivágni, amikor „majomszerű jószágra” bukkant. Először félredobta úgy, ahogy volt – ágastul. Később unalmában faragta ki. Csak olyan fákat farag, amelyekbe belelát valamit. Volt olyan esztendő, hogy egyetlen figurát sem készített, és persze akadt olyan is, hogy tizentötöt is.

Ha egy fában lát valamit, akkor megáll az élet, leköti a faragás, és gyakran, mire végez, elfelejti, mit akart eredetileg csinálni.

Amikor a szentgotthárdi gyógyfürdő igazgatónőjével beszélgetett, egy véletlen folytán előkerült a szó a fafaragásról. Dr. Simon Margit pedig mindenképpen meg akarta mutatni a nyilvánosságnak a figurákat, így állhatott össze Déri Máté első kiállítására.

Dr. Vörös Ottó tanár úr, a körmendi öregdiákok egyesületének vezetője a kámoni arborétumbeli kiállítása után azzal a szándékkal kereste fel, hogy a 70 éves gimnázium jubileumára is hozza el a kiállítást.

Így most már iskolánk tanulói is megismerhették az alkotó csodaszép műveit, és talán néhányan kedvet is kapnak a művészi farigcsáláshoz.

Nagy Regina

Kölcsey gimnázium