Négy órát úszott az életükért

– Megtörténik, hogy valaki pánikolni kezd a víz alatt, meséli Karas. – Búvárvezetőként egyik emlékezetes élményem, amikor egy „hegyomlás” alkatú férfi, egy súlyemelő szánta rá magát a búvárkodásra. Beöltözve, palackkal el is indultunk lefelé, de néhány méterrel a vízfelszín alatt bilincsszerű szorítást éreztem a karomon. Próbáltam vele kommunikálni, de nem nézett rám, nem úszott, kapálózott, csak irdatlan erővel szorított. Levegőt fújtam a „jacketbe”, a felszínre emelkedtünk, ahol végre elengedett. Ezt a jelenséget passzív pániknak hívják, veszélye, hogy aktív pánikba fordulhat, osztja meg velünk élményeit a búvárvezető.

Saját bevallása szerint ő soha nem pánikolt, pedig sodródott olyan helyzetbe, hogy alkalma nyílt volna rá. Különös módon egyszer sem víz alatti vészhelyzetről volt szó. A szabad tüdős merülésben is tehetségesnek mutatkozó fiatalember ugyanis akár 42 méterre lemerül minden felszerelés nélkül, s azt állítja, ez az igazi sport.

Az említett vészhelyzetek közül az egyik Indonéziában kerekedett, amikor szilveszter napján, délben egy finn turistalánnyal és egy helybeli, angolul nem beszélő búvárvezetővel felkerekedtek és elhajóztak a nyílt tengeren egy zátonyhoz, hogy annak vízi élővilágát, szépségét csodálják. Amikor azonban a felszínre emelkedtek, csak távolodó hajójukat látták a horizonton.

– Úgy döntöttem, kettéválunk, ők ketten maradnak, s a felfújt „jacketen” lebegve megvárnak, míg megkeresem a szigetet, hajót hozok és kipecázzuk őket. Négy órát úsztam, mire sikerült az áramlás ellenében partot érnem és segítséget hívnom. Volt időm félni, bevallom. A többiek feléjük sodródó kókuszdiókból oltották szomjukat. Eközben a parton javában zajlott a szilveszteri fiesta, s Pápuának ezen a részén nincsen szervezett mentőalakulat sem, a civilizáció alacsonyabb fokán élnek, de ez a hely egyik vonzereje is. Röviden: félelmetes kaland volt, de levontuk a tanulságokat és merültünk.

A másik kaland is bővelkedik fordulatokban, Karas azonban nem szívesen beszél róla. 2010-ben Egyiptomban belázasodott, kiderült, arthritise van. A súlyos betegséget „izgalmassá” teszi, hogy kialakulására nincs magyarázat, lefolyása bizonytalan kimenetelű (egy évig, de akár életfogytig is tarthat). Karas azonban azt mondja, hitte, hogy fel fog épülni.

Abban a gyötrelmekkel teli három hónapban, míg feküdni tudott csak, amikor 80 éves nénikkel próbált – hiába – versenyt „szaladni” az utcán. Azt mondja, átértékelődött benne sok minden. Továbbra is teljes gőzzel merül és oktat, a víz alatti szabadságot azonban megelőzte valami fontosabb, ami nehéz időkben is értelmet ad az életnek: a család.

VANNAK, AKIK BELEROKKANNAK

Arthritis (ízületi gyulladás): az ízületek begyulladnak, az izmokban görcs jelentkezik, később az ízület behajlított állapota állandósul. Közben ínhüvelygyulladás, reumás csomók és csontelváltozások keletkezhetnek. Kezelés: gyulladáscsökkentők, immunrendsze-rgyengítő szerek. Lefolyás: a betegek egy része 2 éven belül tünetmentes, de súlyos rokkantsághoz is vezethet.