A jelenvalóvá tett múlt - Nagy Csaba térplasztikáját birtokba vették a bükiek

A leleplezési ünnepségen a város polgármestere dr. Németh Sándor elmondta, a település mindig is tisztelte az elődök örökségét, és jellemzően könnyen fogadja be az újat. A hétszázötvenedik évfordulóra ezért készülhetett el ez a különleges hangulatú szobor, amely sajátos egyedi értéket képvisel. Ahogy a városvezető fogalmazott, az alkotás fele alumínium, a másik fele viszont levegő, kapcsolatot tart tehát a tájjal.

A térplasztikát dr. Bordács Andrea esztéta, a Nyugat-magyarországi Egyetem Savaria Egyetemi Központ Művészeti Intézetének igazgatója is méltatta. Elmondta, a köztéri művészettel a befogadó spontán találkozik, izgalmas helyzet ez, hiszen egy ilyen mű akaratlanul is formálja a közízlést. Nagy Csaba alkotása a műkritikus szerint az emlékezést avatja témává, úgy hogy jelenvalóvá teszi azt. Felhívta a figyelmet arra, hogy két szerelvényre rá lehet ülni, a harmadikon Bük első, 1265-ös írásos említése is szerepel.  Az áttört formák szerves részei a tájnak, a környezetnek. Az ember alakja az egymást követő generációk folyamatos jelenlétét jelképezi. Az emlékmű a megfoghatatlan idő rögzítésére tesz kísérletet.

Nagy Csaba szerint az Idősíkok című alkotás méltatói megértették annak üzenetét. Valóban nagy örömmel állt neki a munkának, hiszen büki lakosként jól tudja, milyen nagy sikere van egyik korábbi alkotásának az Organikus pontnak. Az emberek szeretik, szó szerint birtokba veszik azt újra és újra. A térplasztika építésénél szándék volt, hogy az emléket állítson ennek a sok évszázadnak, de az is, hogy ezzel egyidejűleg a szobor a közösség tulajdonává váljék. Az ember és a környezet közötti kapcsolat fontosságát is hangsúlyozni kívánta, ez nyilván még az anyagválasztást is meghatározta. Formabontó szeretett volna lenni abban, hogy ne csak csodálhassuk, de akár rá is ülhessünk a köztéri szobor néhány elemére. A két kisebb hasábra esténként tényleg kiülnek a bükiek. A szépen megvilágított térplasztikát kamerák vigyázzák, az alkotó tudja, szeretettel figyelik a járókelők, és a visszajelzések is többnyire pozitívak. Nem feledkezhetünk meg az ember figurájáról sem! Nagy Csaba szerint az organikusan áttört felületek az öt milliméteres kis hézagok a múló időt jelképezik, az ember folyamatosan jelen van az őt körülvevő környezetben. Az idő múlik, generációk mennek el, jönnek újak és ez így van rendjén. A jelen valósága mögött ott bujkál a múlt. A művész fontosnak tartja, hogy az Idősíkok eleven kapcsolatot tart az egész térrel. A hasábok mérete például pontosan megegyezik a járdaként szolgáló gránitlapokéval. Aki elsétál a térplasztika mellett, a jelenben járva átélheti kicsit a múltját, és bátran haladhat tovább, a jövő felé.