Tankcsapda: arról zenélnek ma is, ami körülveszi őket: jó és rossz

Legutóbb városunkban a DUDIK-fesztiválon koncertező debreceni csapat ma hazánk legnépszerűbb rockbandája. Lukács László, Fejes Tamás és Sidlovics „Sidi” Gábor exluzív interjút adott a DH-nak.

- Most olyan fellépéseink vannak, amelyeken nem slágerözön hallható, több olyan dal került fel a repertoárra, amit csak pár koncert óta játszunk - kezdte Lukács majd a M.A.F.V. című új nótáról nevetve mondta, tiszta rádiós és televíziós kedvenc: Ugye te is milyen sokat hallod? Ez a dal egyébként csak egy az ősszel megjelenő album tizenkét-tizenhárom számából. A hangvétel, a stílus nem ilyen lesz végig, de azért némi provokáció volt benne, hogy ezzel nyitottunk.

- Egyesek a dal mögött a politikát keresik, ami ha lehet így mondani, sokkolta az emberek egy részét...

S.G.: - Ez az első közös számunk, sejthető volt, hogy megosztja a hallgatóságot. Holott csak feltettük a kérdést, mi van most az országgal, persze kicsit nyersebben...

F. T.: - Manapság mindenben ezt keresik, de a politikára összesen két mondat utal, mi sosem foglalkoztunk ezzel. A közhangulattal, a társadalmi problémákkal viszont annál jobban. Beszélünk ebben a számban is például arról a sok büdös dologról, a trágyáról, ami körülvesz minket: az emberi gyűlölet, acsarkodás, egymás eltaposása...

L. L.: - A Tankcsapda dolga az, hogy közösen elmondjuk, miként érezzük magunkat. Ebbe nemcsak a jó, hanem a rossz dolgok is beletartoznak. Tükröt akarunk mutatni a társadalomnak, de ezt tettük már 89-ben, a Baj van című számmal is. Azóta persze generációk nőttek fel, de az esszencia változatlan.

- Új taggal bővült a csapat, ha más, miben más ez a Tankcsapda, mint volt Cseresznyével? Tartottatok a közönség reakciójától?

L. L.: - Sidi érkezésével újult energiákat kaptunk, pozitív változásokat hozott az életünkben, a munkában. Ráadásul mi már ismertük egymást korábbról is, igaz, együtt nem zenéltünk, de a legfontosabb volt, hogy emberileg a legjobb társat találjuk meg. Ő egyébként a banda harminchárom százaléka, mint Fejes, vagy én. Persze, ennyi idő után is volt bennünk drukk, milyen lesz a fogadtatás, de magam is meglepődtem. Veszprémben már le kellett állítani a közönséget, mert már untam, hogy egyfolytában éltetik (összekacsint Fejessel...)

F. T.: - Nem session zenészt kerestünk, hanem gitárost, egyenrangú, harmadik társat. Akinek szabad keze van az alkotó munkában, játszva a saját, egyéni stílusát. Nem akartuk megváltoztatni, ettől lehet más, de mégis ugyanaz egy szám. Persze, Leventétől nem akarja senki elvenni az érdemeit és kitörölni az elmúlt tizenkilenc évet. Mondjuk Sidi többet eszik és iszik (nevetnek). Egyébként túl vagyunk már jó pár koncerten, és hála istennek elsöprő többség az, akinek tetszik ez a felállás. Fanyalgók pedig mindig is voltak, de azok Leventét is szidták, most meg Sidit, tehát állhatna bárki mellettünk, az sem tetszene nekik. Ám szerencsére ez csak egy elenyésző kisebbség.

S. G.: Zenész és zenész között is van különbség, hiába ugyanarról a hangszerről van szó. Azt mondom, vannak olyan szólók, amihez bűn lenne hozzányúlni, ellenben máshol belefér az egyéni íz. A beilleszkedéssel nem volt gond, ismerős arcok közé kerültem, de azért még olyan álomszerű, hogy itt lehetek. Amikor én is Tankcsapdán nőttem fel, nem gondoltam volna ezt. Felkészítettek a srácok arra, hogy lehet, nem lesz meleg fogadtatásban részem, de nem dobáltak meg a nézőtérről. Sőt, örömmel fogadtak, kedvesek velem, ennyire pozitív hozzállásra nem is számítottam.

- A csapat energiája kirobbanó, a koncertturné mellett készül az új lemez is.