Az uzsonna, a pop, meg a rock

A mostani CD anyaga eltér az előzőtől, de Joós Bence azt mondja, ez nem is baj, mindig valami újat kell létrehozni, kísérletezni, más irányba indulni. A Lunchbox zenekar frontemberével, Joós Bencével beszélgettünk új kislemezük, a Még1szer kapcsán. Mesélt a zenekar indulásáról, de az amatőr zenekarok helyzetéről is. 

2004-ben alapítottuk az első zenekart, ami GitárPuncs névre hallgatott, amiben benne volt pénzes Attila, Holdosi Attila, Bálint Levente és jómagam. Igazi próbálkozás volt ez akkor a részünkről, bár hozzá kell tenni, hogy akkoriban kaptunk egy lemezszerződést. Bár a kiadónak az volt a feltétele, hogy csatlakozzon a csapathoz egy énekes, Góczán Gábor is. A történet vége az lett, hogy végül a lemezszerződés elúszott, de az ötös fogat megmaradt, szerettünk együtt zenélni. Egészen 2007-ig játszottunk együtt, de akkor feloszlott a zenekar, mert stílusbeli nézeteink nem egyeztek, mindenki más zenét szeretett volna játszani - emlékszik vissza a zenei kezdetekre Joós Bence a Lunchbox zenekar énekes-gitárosa. Persze a zenészek nem bírták sokáig aktív zenélés nélkül, így 2008. április 26-án megalapították a jelenlegi zenekart, a Lunchboxot.

A Lunchbox zenekar tagjai koncert közben (Fotó: Ambrózai Zsuzsanna)

- Először Varga Tamás dobolt, a mai napig Simon Zsolti basszusgitározik, a ritmusgitárt Góczán Gabi szólaltatta meg, mint ahogy az éneket is, s én szintén gitárfronton erősítettem a csapatot. Majd Tamást a dobok mögött Holdosi Attila váltotta – magyarázza Bence az összefüggést a két zenekar között, s emeli ki azt a momentumot, miszerint ugyan két együttesről van szó, de mindenképpen a tagok egyezése miatt szorosan a Lunchboxhoz kapcsolják a Gitárpuncs történetét is, mégha a zenei stílus azóta sokat is változott. Aztán az élet megint egy változást sodort eléjük, Gábortól is megváltak, s Bence vette át tőle a mikrofont.

- A barátság azóta is megvan, de Gábor azt mondta, belefáradt az egészbe, abba, hogy mindig mindenki csak ígérget – így Bence, majd folytatja: ebben igenis van valami. Az a baj ebben az országban, hogy itt mindig mindenki csak ígérget az amatőr zenekaroknak, s ha nincs mögötted megfelelő kezdőtőke, akkor lehetsz te bármennyire jó zenész, játszhattok nagyszerű zenét, nem igazán tudsz érvényesülni. Mélyen a zsebünkbe kell nyúlni ahhoz, ha komolyan akarunk a zenéléssel foglalkozni.

Pedig aztán a srácok sok mindent megpróbáltak, sok helyütt megmérettették magukat, és szép eredményekkel büszkélkedhetnek. Versenyek, internetes pályázatok, tehetségkutatók - az Átjáró, ahol a megyei, illetve a regionálisat is megnyerték, a Megasztárban is kipróbálták magukat: az elődöntőig jutottak, ami szép teljesítmény egy punk-rock zenei stílust követő együttestől. Mégis valahogy mindig visszaesett a zenekar, s a beígért nyeremények, klipek, lemezek is elmaradtak. - Mindig ugyan arról a pontról kellett elindulni, ahol elkezdtük. Nem becsülik meg a fiatal, amatőr zenekarokat. Egy idő után pedig nem csak hobbiból csinálná az ember, persze a zene szeretete mellett - meséli Bence, s hozzáteszi, amiről ő beszél, az a vidék, más a helyzet Budapesten, de oda, abba a zártabb körbe nehezebb is bekerülni.

A fiatalok mindezek ellenére sem csüggedtek. Olyannyira nem, hogy az elmúlt időszak hozadéka náluk egy új album megjelenése volt. Az új kislemez a Még1szer nevet kapta, s öt szám kapott rajta helyet. Bence azt mondja, hanghordozóra szükség van, de ez a hozzáállás is jócskán átalakult az évek alatt. - Vagy letölthető bizonyos oldalakról a hanganyagod, vagy valami minimális összegért kínálod eladásra az albumot, esetleg ingyen. Mi most az előbbit választottuk. Nehéz kérdés. Ezt a lemezt, amikor megcsináltuk, úgy láttuk jónak, ha egy szimbolikus összeget kérünk érte. Most azt vallom, annak ellenére, hogy szépen fogy a CD, a következő anyagaink biztosan ingyenesen lesznek elérhetőek. Hogy miért? Pontosan azért, mert szükség van arra, hogy a (potenciális) közönség megismerjen, megszeressen bennünket. Manapság az emberek pedig nem fizetnek azért, hogy egy amatőr bandát meghallgassanak, jószerivel még a kedvencük CD-je sem díszeleg a polcukon, nem hogy még a miénk – teszi hozzá mosolyogva Bence, majd elgondolkodik, amikor felteszem neki a kérdést, ő mikor vett utoljára hanghordozót.

- Na erről beszélünk, nem tudnám megmondani, de az biztos, hogy vannak számomra klasszikus és alapvető darabok, amelyek beszerzése elengedhetetlen - teszi hozzá.

Természetesen a srácok nem ülnek a babérjaikon most sem. Javában zajlik a tavaszi ötéves jubileumi turné, Mosonmagyaróvár a következő célállomás, aztán hazai vizeken is szeretnék megünnepelni a kerek évfordulót. - Még nem tudjuk pontosan mikor és hol, de annyit elárulhatok, hogy az egyetemmel vagyunk épp tárgyalásban a diáknapokat illetően, lehet ott zárjuk majd a jubileumi turnét egy nagyszabású bulival. Ha összejön, nagy lesz az öröm, reméljük a rajongók részéről is.