Bulvár

2016.10.03. 09:50

Nem mindegy, hogy szakácsmester vagy mesterszakács

Mindenben a maximumot nyújtani és mindemellett embernek maradni – talán ez lehetne a mottója a szombathelyi Löke Istvánnak, akit a helyiek, a környékbeliek inkább fehér kabátban és szakács fejfedőben ismernek. A napjainkban 68 éves férfi amellett, hogy mesterszakácsként a francia „Chef Rotisseur” lovagrend tagja, otthon több mint száz darabos vasútmodell-gyűjteményét ápolgatja.

Turbók Attila

-   A mozdony füstje még gyermekkoromban csapott meg, ha szabad Moldova után kifejeznem magam, apám vasutas volt, és számos esetben vitt magával a mozdonyra, ahol mindig középen ültem – mesélt a kezdetekről Löke István. Nevetve hozzátette: Szombathely és Budapest között betéve tudta az állomásokat.

– Egy alkalommal átmentem az étkezőkocsiba, beszédbe elegyedtem a felszolgálóval, aztán el is dőlt, hogy mi leszek, ha nagy leszek – mondta. Megjegyezte: míg fiatalabb gyermekként a piros sapkás vasutasokhoz húzott a szíve, később mégis a fehér kabátnál maradt.

- 1965-ben szabadultam fel, akkoriban nem nagyon voltak szállodák, így a vasút ismét "megkerített", az utasellátóban kezdtem a szakmát – mondta Löke István. Később került a balatonaligai pártüdülőbe, egy kiváló szakács, Kurucz Antal kezei alá. Róla annyit kell tudni, hogy négy olimpia séfje volt, és nem mellesleg Vas megyei születésű. A pártüdülő nyolc éve után az akkor nyitó szombathelyi Claudius szálló volt a következő állomás. Löke István elbeszélése szerint akkoriban ott voltak a Dunántúl legjobb iparosbáljai. Azon a helyen 1972-től dolgozott, 1973-tól mint séf.

- Ezt követően egy kicsit másfelé vitt az utam, a diploma megszerzése után a megyei vendéglátó vállalathoz hívtak, ahol egészen 1984-ig dolgoztam – mesélte.

Fotó: Turbók Attila


Ezután pedig "mindhalálig Danubius”: a sárvári és a büki hotelek következtek, mint séf beosztásának állomásai. 30 évig oktatta is Löke István a szakmát, manapság is felkérik versenyeken zsűrizni, vizsgabizottságokba. 

– Utóbbiról jut eszembe, nem mindegy, hogy szakácsmester vagy mesterszakács valaki, előbbi pénzért vett, utóbbi nemzetközi gasztronómiai rang – mondta. Munkáját nem csak itthon, külföldön is elismerték, Franciaországban a „Chef Rotisseur” rangot ítélték oda neki, itthon Batthyány Ezüstérmet kapott. Löke István hazai munkái mellett Bécsben, Münchenben, Malmőben, Innsbruckban gyakorolta a szakácsművészetet, Tirolban konyhafőnökként dolgozott.

- A legnagyobb siker a Danubius séfjeként ért évekig, kiváló kollégákkal dolgozhattam, és nem sikerült elválnom a cégtől a mai napig, szívesen fogadnak, leülünk a konyhán és megbeszéljük, hogy letűnt kor gyermekei vagyunk a mai, gyorséttermi „szakácsművészet” mellett – mondta Löke István.

A szakácsművészet nem homályosította el a vasutat sem, szombathelyi lakásában mintegy 80 mozdony és 300 vasúti kocsi mellett tölti szabadidejét. Szakirodalma 700 kötetre rúg, birtokában van például a Volt egyszer egy Vadnyugat című film nevezetes vasúti szerelvényének modellje, de megszerezte a híres hazai mozdonyokat is, mint a V44-est vagy a V63-ast.

- Terepasztalt nem építettem, de a síneken a mai napig elmozgatom a szerelvényeket – avatott be hobbijának rejtelmeibe a mesterszakács.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!