A patológia diszkrét bája

Minderre a hétfői könyvpremieren - zsúfolt ház előtt - kitért a kiadó nevében Gyurácz Ferenc, aki szerint a Garzuly-mű jól szolgálja minőségi törekvéseiket. A Magyar Nyugat Történeti Kiskönyvtár sorozatban megjelent Fekete víz, örvénylő idő című esszé-tanulmány, a méltató szavaival, rendkívüli műgonddal, nagy szakmai kitekintéssel készült. Ehhez még hozzátette Gyurácz Ferenc, hogy a sorozat továbbra is kitart az értékmentés és -őrzés mellett úgy, hogy a megye kiművelt emberfőinek gondolatait, szellemi kisugárzásából születő termékeit publikálja. Nemes dolog, tehetnénk hozzá, egy olyan korban, amely éppen nem erről, hanem a szellem néha végletekig való leegyszerűsödéséről szól...

Az esten, amelyen ott volt a szerző számos kollégája, hovatovább egy kisebb közkórház törzskara, szóval az esten a méltán híres Tanka Dezső professzor olvasta fel, ahogy ő mondta, recenzióját. Amitől persze azonnal el is tért, mert megjelentek az első diaképek a korabeli közkórházról. Kezdve a felszíni, kétablakos, tehát modern patológiától egészen a lebombázott, Kisfaludy utcai háztömbig, ahol szónokunk ifjúként emberek életét mentette. Tanka professzor nagy ívű emlékező méltatásában felvázolta a Markusovszky fejlődéstörténetét a patológusok szemszögéből. Mindebből leszűrhettük azt is, hogy egészen kiváló orvosokra, kutatókra emlékezhetünk. Stranz Gyulától kezdve Görög Dénesen át Romhányi Györgyig, aki nem egészen két hete szobrot kapott Pécsett (egy kiváló szombathelyi orvos, aki Pécsett kapott szobrot). De megemlítette Tanka Dezső más kiváló doktorok, köztük Széll Kálmán, István Lajos, vagy Kovács L. Gábor, Solymoss Béla, Brittig Ferenc nevét, egészen a patológia mai vezérkaráig, jelesül a Tóth Csaba vezette munkatársakig.

Végül szerzőnk szólalt meg. Halk szerénységgel csak annyit közölt, hogy ő papírra írt valamit, s hogy ez milyen minőség, azt majd eldönti az idő, és persze az olvasó. Romhányi György nemrég szobrot kapott - Pécsett