Rettegésben tartja a kutyahad a falu lakóit

A Miród-forrásról, a búcsújáró helyről nevezetes, takaros községben szépen gondozott  utcák, virágokkal körbeültetett keresztek fogadják az idegent. Látszólag a béke szigete a határ menti település, ám amikor a falubeliekkel találkozom, és szóba hozom a kutyahad ügyét, nyomban elszabadulnak az indulatok. A  kiszökött, csapatba verődött,  éhes ebek gyakran  kóborolnak  a falu utcáin,  rettegésben tartva helybelieket, kirándulókat egyaránt, mesélték  Kemestaródfán. 

Pár méterrel arrább, a szemközti  ház kertjében dolgozó családtól cifrábbakat is hallunk. A férfi és feleség szinte egymás szavába vágja mondja el, milyen egy kutyahad  mellett élni. Nem lehet megmaradni a bűztől, amikor az összegyűlt  végtermékeket elégeti a gazda. Reggelente a gyermeket el  kell kísérnünk  az iskolába,  nem mer egyedül közlekedni. Amikor néhány napig nincs idehaza  a gazda, a kutyák kiszöknek, és falkába verődve keresnek ennivalót. 

A helybeliek évek óta harcban állnak a néhány évvel ezelőtt a faluba költöző, osztrák-magyar állampolgárságú  Irénnel. Az asszony szó szerint együtt él kutyáival: a négylábúak  lehetnek vagy harmincan-negyvenen, kisebb része az udvaron vagy a fészerben van láncra verve, ám a többségük a kertben futkározik, vagy a házban él.  

A faluszéli lerobbant háznál nincs csengő, de nincs is szükség rá, érkezésünket azonnal jelzik az ebek. Kicsik, nagyok, foltosak, egyszínűek: sokan vannak, és harsányan ugatnak. A kivert kutyákat maga köré gyűjtő hölgy lakott   más Vas megyei faluban is, ám mindenhonnan elüldözték. Az első kutyaharapásos eset is megtörtént: a minap M. Kálmán lábát marta meg az egyik eb.

A templommal szemben lakik Kálmán bácsi. Szeptemberben lesz 80 éves, de még mindig  traktorozik. A gépek nem itt, hanem a régi házánál állnak, az ingatlan a kutyás asszony portájával szomszédos. Kálmán bácsi rögvest elmeséli, mi  történt.  

Az volt a baj, hogy nem vastag gumicsizma, hanem  egy rossz félcipő volt a lábamon, mivel a traktort abban könnyebb vezetni. Én előrementem a gépekhez, feleségem biciklivel jött utánam. Egyszercsak látom, hogy az utcán kíséri őt a sok kutya. Ugattak rendesen, szegény feleségem a biciklit maga előtt tartva védte magát. 

Szóltam az asszonynak, magamhoz vettem egy kalapácsot, és  ahol a sok kutya volt, oda dobtam. Amikor közéjük esett,  ugrabugrálni kezdtek, aztán hazaszaladtak. Ha nem így teszek,  ki tudja, mi történik. Ezután tettük a dolgunkat, feleségem később hazajött, engem pedig megszólított a kutyák gazdája. Miközben az asszonnyal beszélgettem, az egyik kimászott  a kerítés alatt, de  a vella nyelével a fejére húztam. 

A többivel együtt  visszahúzódott, de elordította magát, és akkor az összes elkezdett vonyítani. Olyan volt, mint amikor a méhek megbolondulnak. Miközben a gazdájuk mondta, hogy így, meg úgy, meg amúgy, azt vettem észre:  elkap  az egyik. Beleharapott a lábamba. Úgy folyt a vérem, hogy mondtam az asszonynak: legyen szíves, telefonáljon az orvosnak, vagy a mentőknek. Azt felelte: az ő telefonja nem arra való. Vérző lábbal hazajöttem, feleségem hívta a rendőröket, akik kijöttek, értesítették a mentőket, mert akkor már a vérveszteségtől zsibbadt a lábam. 



Kálmán bácsi a ház lépcsőjén ülve mutatja a sérüléseit: két helyen harapta meg a kutya, a kórházban varrták össze a sebeket.  Fotó: Szendi Péter

Egy kemestaródfai lány azt mesélte, hogy a kutyák a házban laknak, a nő pedig gyakran alszik egy gépkocsiban.  - Többször előfordult, hogy az ablakon szórja ki az ingatlanból  a kutyaürüléket.  Nem ad nekik táplálékot, az ebek nagyon éhesek, gondolom ezért is támadnak - mondta.

A falu polgármestere, Szájer István szerint a jog eszközével tehetetlenek a több tucat kutyával együtt élő nővel szemben. - Az ebtartás szabályainak megsértése miatt a körjegyző sorozatosan megbünteti őt. De hiába, befizeti a pénzt, és minden marad a régiben. Az állatorvost is kihívtuk. Most már abba sem lehet belekötni, hogy nincsenek beoltva a kutyák, igaz, vagy hetvenezer forintba került neki - mondta a polgármester.