Ami ma a trendihez tartozik, nehezen megfizethető

Néptáncos, néptáncoktató, néptáncpedagógus, népművelő és művelődésszervező, három éve pedig a Körmendi Kulturális Központ igazgatója. A vezetővel a megváltozott igényekről, az önellátó kulturális életről, valamint a hamarosan látható, értelmi sérült színészekből álló társulat előadásáról váltottunk szót.

- Tekintettel a mai gazdasági helyzetre helyben kell előállítani a kulturális értékeket - mondja Korbacsics Tibor. - Ennek jegyében igyekszem jelentős szegmensévé tenni az intézmény tevékenységének a helyi közösségeket. Főleg azokat, akik teremtenek, létrehoznak. A színjátszókon keresztül a táncosokig, az íjászoktól a lovasokig, a kórustól a fúvósokig bevonunk mindenkit a munkába. Persze nemcsak elvárunk tőlük, hanem adunk is cserébe valamit. Biztosítjuk a műhelyeket, ahol összejöhetnek, s közösen dolgozhatnak. Próbálunk segíteni nekik, hogy a mindennapi gondok ne befolyásolják a munkájukat. S emellett nagyon büszkék vagyunk rájuk, hiszen társulataink nemzetközi hírűek, versenyekre is járnak, ahonnan számtalan elismeréssel térnek haza.

A vezető hozzáteszi: ma a legnehezebb az igényeket érzékelni, de a művelődési központ munkatársai megpróbálják felmérni, hogy mire lenne kereslet. Azonban az, ami ma a trendihez tartozik, nehezen megfizethető, s elérhető.

- A színházi élményeket idén annak mentén fűzzük, hogy mi az, ami minőségi és finanszírozható, s mi az, amiben számíthatunk arra, hogy a néző is beszáll csendestársként -  folytatja az igazgató. -  Idén 30 éves a színházépület, s e köré építjük a műsorkínálatot. Legközelebb a nézők a Baltazár Színház előadásában a Kőválasz című darabot láthatják. A társulatról annyit kell tudni, hogy értelmi sérült színészekből áll, de garantálható az a katarzis élmény, melyet bármely más profi színház adhat. Egy olyan világba viszik el az embert abban a másfél órában, ahol alapvető kérdések vetülnek fel.

A színészek között láthatjuk majd Varga Klárit, Kecskés Karinát, Müller Péter Sziámit, s Darvas Ferencet is. A Kőválasz egy család történetét meséli el a világháborútól napjainkig, s sajátos látásmódon keresztül mutatnak be szituációkat és élethelyzeteket, s tesznek fel olyan kérdéseket, melyeket szellemi intimitásnak is lehet már nevezni. A vezető szerint látnia kell a darabot mindenkinek, s utána meg lehet ítélni, hogy ki mit kapott az élettől, s miért kell hálásnak lennünk.

-  A társulat szeretné felhívni a figyelmet az elfogadásra, arra, hogy a sérült emberek itt élnek közöttünk, s az nem megoldás, hogy elfordítjuk a fejünket -  emeli ki Korbacsics Tibor. 

A társulat azt szeretné, ha a nézők jelzésnek vennék a darabot, hogy rengeteg dolognak kell megváltoznia ahhoz, hogy a többségi társadalom ne sorolja láthatatlan zónába a fogyatékkal élőket. Kiderül az is, hogy ha valaki fogyatékkal élőnek születik, még nem jelenti azt, hogy nincsen humora. Azon túl, hogy a körmendi közönséget is várjuk, a fogyatékkal élők gondozásával foglalkozó intézményeket is meghívtuk az előadásra, hiszen fontos, hogy egy ilyen kaliberű darabot minél többen lássanak. Nem gondolom, hogy a mai világnak merész egy ilyen darabot egy kisvárosba lehozni, hiszen nem csak célközönségnek szól a mű. Emellett másféle darabokkal is próbáljuk színházba csábítani az embereket, nemsokára a soproni társulat előadásában lesz látható az Indul a bakterház. A két darab között csak pár nap lesz, de mindkét előadásnál telt házra számítunk. 

Az igazgató szerint nem könnyű a mai helyzetben színházi darabokat szervezni egy kisvárosban. Számolni kell azzal is, hogy nem lesznek elegen a nézőtéren. Idén eddig a szervezőknek szerencséjük volt, hiszen az újévi koncert, a táncos műsoraik, színházi előadásaik is teltházasak voltak.