Öt év az Európai Unióban: elbénázott esztendők

Az Európai Unió Statisztikai Hivatala, az Eurostat összesítése szerint Magyarországon a vásárlóerő-paritáson számított egy főre jutó GDP a csatlakozás évében még az EU-átlag 63,2 százalékát, 2007-ben viszont már csak 62,6 százalékát tette ki. A hivatal előzetes adatai szerint a mutató értéke 2008-ban 61,6 százalékra tovább mérséklődött. 

Összességében tehát nem lehet reálkonvergenciáról beszélni a 2004-es csatlakozás óta, sőt, Magyarország mutatói relatíve romlottak 2004 és 2008 között. Korábban, a 2000-2004 közötti periódusban még jelentős közeledést regisztráltak, ekkor nőtt a relatív mutató értéke 56,1 százalékról 63,2 százalékra.  
 
Eközben például a Magyarországgal együtt csatlakozó Szlovákiában a 2000. évi 50,1 százalék a csatlakozásra 55,5 százalékra, 2007-re pedig 67 százalékra nőtt. Az ezredforduló és 2007 között Csehországban 68,5 százalékról 80,2 százalékra, Lengyelországban 48,3 százalékról 53,3 százalékra, Észtországban pedig 44,6 százalékról 67,9 százalékra emelkedett ugyanez a mutató.
 
Az Eurostat összesített adatai szerint a reálkonvergencia terén Magyarország a tíz 2004-ben csatlakozott ország közül kilencedik helyen áll a 2000 és 2007 közötti periódust vizsgálva, és utolsó helyen, ha a csatlakozás óta eltelt időszakot tekintjük.

 "Magyarország teljesítménye nemcsak abszolút tekintetben nevezhető gyengének, de a többi újonnan csatlakozott országhoz képest relatíve is" - olvasható a Magyar Tudományos Akadémia Világgazdasági Kutatóintézete által 2008 végén kiadott monitoring jelentésben. Az egy főre eső GDP növekedési ütemében Magyarország 2007-ben és 2006-ban is "sereghajtó" volt a tíz új ország körében, sőt 2005-ben is csupán Lengyelországot sikerült megelőznie.

Magyarország bérfelzárkózása szintén igen lassú. Az Eurostat adatai szerint az ipar és szolgáltatások területén, legalább tíz embert foglalkoztató vállalatoknál teljes munkaidőben dolgozók éves bruttó jövedelme 1998-ban Magyarországon 12,8 százaléka volt a 15 régi tagállam átlagának. Ez az arány 2006-ra 21,7 százalékra növekedett, a növekedés túlnyomó része 2000 (13,51 százalék) és 2004 (20,56 százalék) között zajlott le. A mutató értéke 2006-ban Csehországban 22,93 százalék, Romániában 10,28 százalék, Szlovákiában 19,49 százalék, Lengyelországban pedig 17,67 százalék volt (utóbbi 2005-ös adat). Magyarországon 2006-ban 2004-hez képest 10 százalékkal nőtt az éves bruttó jövedelem, 2007-ben pedig a csatlakozás évéhez képest 26 százalékos volt a jövedelem emelkedése.  Ugyanakkor a rendelkezésre álló adatok szerint 2006-ban a régi 15 tagállam jövedelmi átlagának 21,7, a 27-ek átlagának pedig 25 százalékát teszi ki Magyarországon az éves bruttó jövedelem. 

Az eddigieknél biztatóbb adatnak tűnik, hogy a nem rezidensek magyarországi közvetlen tőkebefektetései (FDI) jól érzékelhetően emelkedtek a csatlakozás óta, bár gazdaságkutatók szerint kérdéses az okozati összefüggés.  A Magyar Nemzeti Bank adatai szerint az FDI 1995 és 2000 között szűk sávban, 2,63 milliárd euró és 3,70 milliárd euró között mozgott, míg a csatlakozást megelőző három évben kifejezetten csökkenő tendenciát mutatott: a 2001-es 4,39 milliárd euróról 2002-re 3,19 milliárd, majd 2003-ra 1,89 milliárd euróra csökkent.
 
A csatlakozás évében megtört ez a csökkenő trend, az FDI 2004-ben 3,63 milliárd, majd 2005-ben 6,17 milliárd euróra nőtt, és 2006-ban is meghaladta a 6 milliárd eurót. Az utóbbi két évben 4,5 milliárd euró körüli szintre mérséklődött, átlaga 2004 és 2008 között 4,93 milliárd eurót tett ki.

Olvassa el a következő oldalon a szakértő véleményét arról, hogy szalasztottuk el az esélyeinket és lettünk instabil ország.

Bartha Attila: csak korlátozottan éltünk az uniós tagság előnyeivel

Bartha Attila a Kopint-Tárki Konjunktúrakutató Intézet kutatási igazgatója úgy vélte: az uniós tagság kínálta lehetőségeket, amelyekkel Szlovénia nagyon jól, de Szlovákia, Csehország és Lengyelország is igen jól élt, Magyarország csak korlátozottan használta ki. "Az 1990-es évek végén Magyarország még a régió legbiztatóbb gazdaságának tűnt, a csatlakozáskor is a jobb esélyű kelet-közép-európai országok közé tartozott, mára azonban az egyik leginstabilabb országgá vált a régióban" - fogalmazott.

A kutató szerint "problémáinkat nem az EU-támogatások esetlegesen rossz felhasználásában kell keresni, lemaradásunk oka alapvetően az, hogy Magyarország az elmúlt években elmulasztotta azoknak a reformoknak a meghozatalát, amelyeket a többi visegrádi ország végrehajtott". 
 
Emlékeztetett: ezekben az országokban költségvetési fordulat zajlott le, melynek során nemcsak a hiány lett alacsonyabb, de nagy mértékben csökkent az állami újraelosztás mértéke és az adóteher is. Ennek pozitív munkaerő-piaci hatásai voltak. "Így lehetséges például, hogy Lengyelországban, ahol a foglalkoztatottság korábban hosszú ideig alacsonyabb, a munkanélküliség pedig magasabb volt, mint a magyar, ma mindként mutató kedvezőbb a hazainál" - mutatott rá.

Az elmulasztott költségvetési, adó-, oktatási, nyugdíj- és munkaerő-piaci reformok következtében Magyarországon elmaradt a fokozódó működőtőke-beáramlás, a gyorsabb gazdasági növekedés és a nagyobb vállalati aktivitás, melyeken keresztül lehetséges lett volna egy Nyugat-Európához való reálkonvergencia az egy főre jutó GDP terén - vélte Bartha Attila. 

A reálkonvergencia lelassulása, sőt megállása nem jelent kedvező hírt a bérfelzárkózás szempontjából sem, hiszen általában a reálkonvergencia történik először, és a bérszint emelkedése csak késleltetve jelentkezik - mutatott rá a kutató. 

Bartha Attila ugyanakkor hangsúlyozta, hogy az elmaradt reformoknak sokkal nagyobb költségei lettek volna az EU védőernyője nélkül. Rámutatott ellenben arra a paradoxonra is, hogy uniós tagság nélkül a piacok már sokkal korábban figyelmeztetettek volna a követett gazdaságpolitika fenntarthatatlanságára.
 
A gazdaságkutató szerint a jelenlegi válság során a kételkedők számára is nyilvánvalóvá vált, mekkora érték az euró bevezetése egy kis gazdaság számára. "Ezzel nemcsak az árfolyamkockázat lenne kisebb, de a kamatszint is alacsonyabb maradna, és a közös fizetőeszköz a nemzetközi pénzpiacokhoz való problémamentes hozzáférést is biztosítaná" - fejtette ki Bartha Attila.

OLDALTÖRÉS: 2