Megújul a hegyháti kisváros műemlék könyvtára

A 2001-ben a vasvári múzeumon belül alakult Domonkos Rendtörténeti Gyűjtemény talán legértékesebb gyűjteményi egysége az úgynevezett műemlék könyvtár, amely az 1800 előtt nyomtatott kiadványokat őrzi. A mintegy 1200 kötetet számláló anyag a hajdani gazdag szerzetesi könyvtárak maradványaiból állt össze: azokból a kötetekből, amelyek valamilyen módon túlélték a szerzetes rendek 1950. évi erőszakos feloszlatását. 

A kötetek kalandos utakon,  egy részük elrejtve vagy magánszemélyek gyűjteményéből, más részük az Országos Széchenyi Könyvtár raktáraiból vagy éppen antikváriumból, vásárlás útján  kerültek be a vasvári intézmény gyűjteményébe  mondja dr. Zágorhidi Czigány Balázs, a múzeum igazgatója. S bár egykor a legkisebb rendház könyvtára is nagyobb volt a vasvári múzeum mostani gyűjteményénél, a kis műemlék könyvtár így is számtalan érdekességet őriz, amelyeknek a könyvtörténet mellett elsősorban rendtörténeti jelentősége van. 

Több példány megtalálható a gyűjteményünkben abból az 1637-ben megjelent rendtörténeti munkából, amelyet a török idők utáni első magyarországi domonkos kolostor, a szombathelyi rendház alapítója Sigismondo Ferrari írt a középkori magyar domonkosok történetéről (a legszebb példány jelenleg Körmenden látható a Batthyány család és az egyház című kiállításon). 

De a kötetek eddigi legrégebbi darabja is domonkos vonatkozású: 1530-ban Velencében jelent meg Thomas de Vio Caietanus domonkos szerzetes evangélium-kommentárja, amelynek egy szép példánya Sopronból került a könyvtárba  teszi hozzá az igazgató.

A könyvek azonban az elmúlt nyolc évben több részletben, nagyon eltérő tárolási körülmények közül, többnyire azért viszonylag épen, ám erősen szennyezett állapotban kerültek be a vasvári gyűjteménybe, a soproni rendház könyvtárának egy jó része például a templomtoronyban vészelte át az elmúlt ötven évet. 



Bár a könyvek elhelyezésére és bemutatására egy pályázat segítségével már 2002-ben sikerült megfelelő körülményeket biztosítanunk, tisztításuk csak alapszinten történt meg. Most a Nemzeti Kulturális Alapprogram támogatásával a gyűjtemény egészének tisztítására és konzerválására lehetőség nyílott. 

Egy budapesti restaurátor vállalat munkatársai előbb szárazon tisztítják a köteteket - a szennyezettebb példányokat laponként porszívózzák - majd a pergamen- és bőrkötéseket nedvesen is letisztítják, végül konzerváló anyaggal itatják át azokat  magyarázza az igazgató. 

A tisztítással együtt megtörténik a sérült könyvkötések rögzítése is, amely már a következő munkafázist, a restaurálást készíti elő. A leginkább sérült példányok restaurálására ugyanis a Vas Megyei Múzeumok Igazgatósága már be is adta a következő pályázatot a Nemzeti Kulturális Alaphoz. 

Dr. Zágorhidi Czigány Balázs hozzáteszi: a restaurálással nem csak a szakemberek nyernek, hanem a nagyközönség is, hiszen a könyvtár része a múzeum állandó kiállításnak, ahol most már nem megfakult és poros, hanem tiszta és megélénkült köteteket láthatnak az érdeklődők.