Sehogysem jó cégérek: tovább sarcolják a vállalkozókat

- Tavaly már a helyi közterületfelügyelet eljátszotta velem ugyanezt: akkor egy rúdról lógattam ki a reklámtáblámat merőlegesen az utcára, hogy az arra haladók jobbról-balról is lássák  - meséli felháborodottan Guttmann Rudolf  mérlegjavító. 

 - Megértettem, hogy ez közterülethasználatnak minősül. Fizetni nem akartam, levettem, rászereltem a kerítésre a három milliméter vékony táblámat. Most jött egy levél, hogy így se jó, nem érintkezhet a tábla a közterülettel  vagy: 15 napon belül kössek bérleti szerződést, különben a havi bérleti díj háromszorosát kell fizetnem. Ez a Hofi-féle nyuszi esete: ha van sapka, az is baj, ha nincs, az. Különösen bosszant, hogy egy budapesti székhelyű spanyol-magyar céget bíz meg a szombathelyi önkormányzat: idejön, fényképet készít, levelet küld és hivatkozik a 28/2007. 11. 29. számú helyi rendeletre - bosszankodik.

- Miért kell nekem egy külföldi résztulajdonú céggel küzdenem? Már megint ki, kinek a kicsodája? A környékemen, az Ipartelepen mindenki kapott ilyen levelet: az autószerelő, a kocsmáros, a büfések. Valamennyien bevették a táblájukat. Én makacs vagyok, várom, visszajön-e a fickó, kapok-e újabb felszólítást. Ha mást nem, az előkertemben állítok majd egy rudat, arra teszem a táblát, de az meg hogy néz ki? Esetleg elhelyezem a házam falán, de ott viszont nem látják - teszi hozzá Guttmann Miklós.

Megnéztük a vonatkozó önkormányzati rendeletet: másodlagos funkciójú reklámhordozónak minősül a közterülettel határos magánkerítés is. Közterülethasználatnak minősül, ha a nem közterületen (lásd saját kerítésen, saját házfalon) lévő reklámhordozó, vagy bármely tartozékának függőleges vetülete közterületre esik.

- A vasútállomásnál volt korábban üzletem. Csak béreltem a helyet, de a bérleti szerződésben a vasút, mivel övé a terület, engedte, hogy kitegyem a tábláimat - mondja Nagy Mária fodrász. 

- Júliusban vettem egy saját házat, üzlethelyiséggel, szerettem volna kirakni a tábláimat, de az engedélyeztetéskor közölték, hogy ha a síkból kiemelkedik, bérleti díjat kell fizetni, négyzetméterenkénti áron. Az éves díj 36-90 ezer forint között mozgott volna, úgyhogy letettem róla. Mivel két nagy kirakatom van, belülről ragasztottam az üvegre a reklámjaimat. Körülöttem mindenkinek saját háza van: butik, fodrászat, kocsma, mind bérleti díjat fizetnek. Az egyik ruházati üzlet levette az utcafronti falról a tábláját és befordította a kapualjba, ami a járdától 30-40 centiméterre van, tehát magánterület - emeli ki Mária.

- Igaz, hogy nem látszik olyan jól, de így már nem kell fizetnie közterülethasználatért. Ez egy vicc. Felháborító, hogy ebben a gazdasági helyzetben, nem hogy támogatnák a vállalkozókat, ott nyúzzák, ahol tudják. Kitermelhetetlen ez a sok kötelező kifizetnivaló, nem csoda, ha sorra adják vissza a boltokat, csődbe mennek a kisvállalkozók. A régi cégtábláimat a padláson tartom, hátha majd jön egy rendelet, ami engedi. Valamikor a maszekok gyönyörű cégéreket tettek házaik falára. Szép városképet adott, és mindenki tudta, hol a cipész, a lakatos, a hentes, az ilyen-olyan kereskedés. A mai vállalkozók nem értik, miért akadályozzák őket a kákán is csomót keresve: a fal síkjából ki nem emelkedő vékony táblákért is pénzt követleve  - teszi hozzá az asszony.