Az osztrák sztárklub ajtaján kopogtat a vasi tehetség

- Nagyon jól érzem magam Ausztriában, tetszik az itteni életritmus, életszínvonal - fogalmazott Márkus Gábor. - Jelenleg Bécsben élek, a klub közös lakást bérel nekem és egy csapattársamnak. Azt nem mondom, hogy dőzsölünk a jólétben, de semmiben sem szenvedünk hiányt, ügyelnek ránk. Egyébként a beilleszkedés nehéz volt. Minden korosztályváltásnál a kispadon találtam magam. Mindig a nulláról kellett kezdenem, minden edzőmnek bizonyítanom kellett. Ausztriában a külföldieknek kettőzött erővel kell küzdeniük, legalább kétszer olyan jó teljesítményt kell nyújtaniuk ahhoz, hogy észrevegyék őket. Nekem szerencsére eddig mindig sikerült bizonyítanom.

- A nyáron hároméves szerződést írtam alá, felkerültem a felnőttek közé, az Austria második csapatához. Aztán ahogyan lenni szokott, az őszt megint a padon kezdtem. Az edző a magasabb, robusztusabb csatárokat részesítette előnyben - én 180 centi, 72 kiló vagyok -, de a szezon közepére már beverekedtem magam a kezdőbe, és a végén már a gólok is jöttek. A tavasszal szeretném ott folytatni, ahol az ősszel abbahagytam, jó teljesítménnyel, eredményes, hasznos futballal. És ha így folytatom, akkor nagyon remélem, hogy a nyáron már szóba kerül a nevem az első csapatnál is. Összegezve azt mondhatnám, hogy egyelőre a várt módon alakul a pályafutásom, szeretnék egyszer igazán jó futballista lenni. Szerencsére megkönnyíti a dolgomat, a mindennapi életemet, hogy nincs túl messze Szombathely, így egy-egy határhoz közeli mérkőzés után hazaugorhatok a családhoz feltöltődni - zárta szavait Márkus Gábor.

- Nagyon jól érzem magam Ausztriában, tetszik az itteni életritmus, életszínvonal - fogalmazott Márkus Gábor. - Jelenleg Bécsben élek, a klub közös lakást bérel nekem és egy csapattársamnak. Azt nem mondom, hogy dőzsölünk a jólétben, de semmiben sem szenvedünk hiányt, ügyelnek ránk. Egyébként a beilleszkedés nehéz volt. Minden korosztályváltásnál a kispadon találtam magam. Mindig a nulláról kellett kezdenem, minden edzőmnek bizonyítanom kellett. Ausztriában a külföldieknek kettőzött erővel kell küzdeniük, legalább kétszer olyan jó teljesítményt kell nyújtaniuk ahhoz, hogy észrevegyék őket. Nekem szerencsére eddig mindig sikerült bizonyítanom.

- A nyáron hároméves szerződést írtam alá, felkerültem a felnőttek közé, az Austria második csapatához. Aztán ahogyan lenni szokott, az őszt megint a padon kezdtem. Az edző a magasabb, robusztusabb csatárokat részesítette előnyben - én 180 centi, 72 kiló vagyok -, de a szezon közepére már beverekedtem magam a kezdőbe, és a végén már a gólok is jöttek. A tavasszal szeretném ott folytatni, ahol az ősszel abbahagytam, jó teljesítménnyel, eredményes, hasznos futballal. És ha így folytatom, akkor nagyon remélem, hogy a nyáron már szóba kerül a nevem az első csapatnál is. Összegezve azt mondhatnám, hogy egyelőre a várt módon alakul a pályafutásom, szeretnék egyszer igazán jó futballista lenni. Szerencsére megkönnyíti a dolgomat, a mindennapi életemet, hogy nincs túl messze Szombathely, így egy-egy határhoz közeli mérkőzés után hazaugorhatok a családhoz feltöltődni - zárta szavait Márkus Gábor.