Luca, cica, csont - Pungor András régi munkatársunk gyermekverseket ír

Nem csak Lucával, Andrással is megy az idő: három évvel ezelőtt, a 40. születésnapjára a szüleitől egy olyan (egypéldányos) kötetet kapott, amelybe összegyűjtötték fontosabb cikkeit, tárcáit, riportjait, és egykori mentorát, Halmágyi Miklóst, a Vas Népe főszerkesztőjét kérték meg, hogy írjon bevezetőt. Mert ő volt a Tér-képnél is András útjának egyengetője, amikor élete első írásával abban a szerkesztőségben megjelent. Aztán ő lett a mentora a Vas Népénél is; amikor azzal fordult hozzá: Idejönnék - azt az egyszerű választ kapta: Gyere.

Halmágyi Miklós a 40. születésnapra összeállított könyv bevezetőjében megvallja, ő küldte a darálóba , mert megbízott benne. És amikor András elment a laptól, nem szívesen engedte. Újraolvasva az írásait megjegyezte: sokkal jobbak, mint ahogy emlékeztem. Majd azt írta: Abban a legjobb, aminek a mai és a tegnapi írott sajtóban nem nagyon, vagy csak igen ritkán, kivételesen, ünnepi alkalmakkor van helye. Amiről édesapja, Pungor János barátja, Kósa Csaba szokott ódákat zengeni, amiről már nem is hisszük, hogy valóság volt valaha, de ha igen, mindenképpen meghalt Móriczcal, Kosztolányival.

Ami kicsit zsurnalizmus és kicsit irodalom, kicsit költészet, kicsit az utca hangja, de mindenképpen a valóság legigazibb vetülete. Minden más csak a daráló, amibe utána beküldték mások is, vagy be fogják küldeni. S ha nem küldi be senki, majd beküldi ő maga saját magát, mert amolyan rendes gyerek, s nem tudja, mit veszít vele, meg mit veszítünk mi mindannyian.

András a most megjelent gyermekvers könyvével nemcsak lányának, Lucának törleszt, hanem saját magának és az olvasóknak is: a fent említett veszteségből dolgoz le egy kis kötetnyit. Egy csaknem elfeledett lehetőségből teremt valóságot, egy csaknem elsorvadt hajlamból eleven, izgalmas játékot, a csaknem agyonnyomott időből kibontakozó időt...

Ma is érvényes, amit András 1990-ben megfogalmazott: szükség van egy hittel teli, komoly, intelligens, új nemzedékre, akik az öregek gyilkos szemvillanásait gyengéden megszelídítik . Büszkék lehetünk Andrásra, aki a gyerekek szelídítéséhez is ért. A Háttér Kiadó által megjelentetett könyvét az IBBY-díjas Takács Mari illusztrálta.

Nem csak Lucával, Andrással is megy az idő: három évvel ezelőtt, a 40. születésnapjára a szüleitől egy olyan (egypéldányos) kötetet kapott, amelybe összegyűjtötték fontosabb cikkeit, tárcáit, riportjait, és egykori mentorát, Halmágyi Miklóst, a Vas Népe főszerkesztőjét kérték meg, hogy írjon bevezetőt. Mert ő volt a Tér-képnél is András útjának egyengetője, amikor élete első írásával abban a szerkesztőségben megjelent. Aztán ő lett a mentora a Vas Népénél is; amikor azzal fordult hozzá: Idejönnék - azt az egyszerű választ kapta: Gyere.

Halmágyi Miklós a 40. születésnapra összeállított könyv bevezetőjében megvallja, ő küldte a darálóba , mert megbízott benne. És amikor András elment a laptól, nem szívesen engedte. Újraolvasva az írásait megjegyezte: sokkal jobbak, mint ahogy emlékeztem. Majd azt írta: Abban a legjobb, aminek a mai és a tegnapi írott sajtóban nem nagyon, vagy csak igen ritkán, kivételesen, ünnepi alkalmakkor van helye. Amiről édesapja, Pungor János barátja, Kósa Csaba szokott ódákat zengeni, amiről már nem is hisszük, hogy valóság volt valaha, de ha igen, mindenképpen meghalt Móriczcal, Kosztolányival.

Ami kicsit zsurnalizmus és kicsit irodalom, kicsit költészet, kicsit az utca hangja, de mindenképpen a valóság legigazibb vetülete. Minden más csak a daráló, amibe utána beküldték mások is, vagy be fogják küldeni. S ha nem küldi be senki, majd beküldi ő maga saját magát, mert amolyan rendes gyerek, s nem tudja, mit veszít vele, meg mit veszítünk mi mindannyian.

András a most megjelent gyermekvers könyvével nemcsak lányának, Lucának törleszt, hanem saját magának és az olvasóknak is: a fent említett veszteségből dolgoz le egy kis kötetnyit. Egy csaknem elfeledett lehetőségből teremt valóságot, egy csaknem elsorvadt hajlamból eleven, izgalmas játékot, a csaknem agyonnyomott időből kibontakozó időt...

Ma is érvényes, amit András 1990-ben megfogalmazott: szükség van egy hittel teli, komoly, intelligens, új nemzedékre, akik az öregek gyilkos szemvillanásait gyengéden megszelídítik . Büszkék lehetünk Andrásra, aki a gyerekek szelídítéséhez is ért. A Háttér Kiadó által megjelentetett könyvét az IBBY-díjas Takács Mari illusztrálta.

Halmágyi Miklós a 40. születésnapra összeállított könyv bevezetőjében megvallja, ő küldte a darálóba , mert megbízott benne. És amikor András elment a laptól, nem szívesen engedte. Újraolvasva az írásait megjegyezte: sokkal jobbak, mint ahogy emlékeztem. Majd azt írta: Abban a legjobb, aminek a mai és a tegnapi írott sajtóban nem nagyon, vagy csak igen ritkán, kivételesen, ünnepi alkalmakkor van helye. Amiről édesapja, Pungor János barátja, Kósa Csaba szokott ódákat zengeni, amiről már nem is hisszük, hogy valóság volt valaha, de ha igen, mindenképpen meghalt Móriczcal, Kosztolányival.

Ami kicsit zsurnalizmus és kicsit irodalom, kicsit költészet, kicsit az utca hangja, de mindenképpen a valóság legigazibb vetülete. Minden más csak a daráló, amibe utána beküldték mások is, vagy be fogják küldeni. S ha nem küldi be senki, majd beküldi ő maga saját magát, mert amolyan rendes gyerek, s nem tudja, mit veszít vele, meg mit veszítünk mi mindannyian.

András a most megjelent gyermekvers könyvével nemcsak lányának, Lucának törleszt, hanem saját magának és az olvasóknak is: a fent említett veszteségből dolgoz le egy kis kötetnyit. Egy csaknem elfeledett lehetőségből teremt valóságot, egy csaknem elsorvadt hajlamból eleven, izgalmas játékot, a csaknem agyonnyomott időből kibontakozó időt...

Ma is érvényes, amit András 1990-ben megfogalmazott: szükség van egy hittel teli, komoly, intelligens, új nemzedékre, akik az öregek gyilkos szemvillanásait gyengéden megszelídítik . Büszkék lehetünk Andrásra, aki a gyerekek szelídítéséhez is ért. A Háttér Kiadó által megjelentetett könyvét az IBBY-díjas Takács Mari illusztrálta.

Halmágyi Miklós a 40. születésnapra összeállított könyv bevezetőjében megvallja, ő küldte a darálóba , mert megbízott benne. És amikor András elment a laptól, nem szívesen engedte. Újraolvasva az írásait megjegyezte: sokkal jobbak, mint ahogy emlékeztem. Majd azt írta: Abban a legjobb, aminek a mai és a tegnapi írott sajtóban nem nagyon, vagy csak igen ritkán, kivételesen, ünnepi alkalmakkor van helye. Amiről édesapja, Pungor János barátja, Kósa Csaba szokott ódákat zengeni, amiről már nem is hisszük, hogy valóság volt valaha, de ha igen, mindenképpen meghalt Móriczcal, Kosztolányival.

Ami kicsit zsurnalizmus és kicsit irodalom, kicsit költészet, kicsit az utca hangja, de mindenképpen a valóság legigazibb vetülete. Minden más csak a daráló, amibe utána beküldték mások is, vagy be fogják küldeni. S ha nem küldi be senki, majd beküldi ő maga saját magát, mert amolyan rendes gyerek, s nem tudja, mit veszít vele, meg mit veszítünk mi mindannyian.

András a most megjelent gyermekvers könyvével nemcsak lányának, Lucának törleszt, hanem saját magának és az olvasóknak is: a fent említett veszteségből dolgoz le egy kis kötetnyit. Egy csaknem elfeledett lehetőségből teremt valóságot, egy csaknem elsorvadt hajlamból eleven, izgalmas játékot, a csaknem agyonnyomott időből kibontakozó időt...

Ma is érvényes, amit András 1990-ben megfogalmazott: szükség van egy hittel teli, komoly, intelligens, új nemzedékre, akik az öregek gyilkos szemvillanásait gyengéden megszelídítik . Büszkék lehetünk Andrásra, aki a gyerekek szelídítéséhez is ért. A Háttér Kiadó által megjelentetett könyvét az IBBY-díjas Takács Mari illusztrálta.

András a most megjelent gyermekvers könyvével nemcsak lányának, Lucának törleszt, hanem saját magának és az olvasóknak is: a fent említett veszteségből dolgoz le egy kis kötetnyit. Egy csaknem elfeledett lehetőségből teremt valóságot, egy csaknem elsorvadt hajlamból eleven, izgalmas játékot, a csaknem agyonnyomott időből kibontakozó időt...

Ma is érvényes, amit András 1990-ben megfogalmazott: szükség van egy hittel teli, komoly, intelligens, új nemzedékre, akik az öregek gyilkos szemvillanásait gyengéden megszelídítik . Büszkék lehetünk Andrásra, aki a gyerekek szelídítéséhez is ért. A Háttér Kiadó által megjelentetett könyvét az IBBY-díjas Takács Mari illusztrálta.

András a most megjelent gyermekvers könyvével nemcsak lányának, Lucának törleszt, hanem saját magának és az olvasóknak is: a fent említett veszteségből dolgoz le egy kis kötetnyit. Egy csaknem elfeledett lehetőségből teremt valóságot, egy csaknem elsorvadt hajlamból eleven, izgalmas játékot, a csaknem agyonnyomott időből kibontakozó időt...

Ma is érvényes, amit András 1990-ben megfogalmazott: szükség van egy hittel teli, komoly, intelligens, új nemzedékre, akik az öregek gyilkos szemvillanásait gyengéden megszelídítik . Büszkék lehetünk Andrásra, aki a gyerekek szelídítéséhez is ért. A Háttér Kiadó által megjelentetett könyvét az IBBY-díjas Takács Mari illusztrálta.