Kelemen Zoltán szereti a harmóniát lakásában

Kelemen Zoltán három éve rendezte be önálló lakását Győrben. A szombathelyi színész ma is ott, pár száz méterre a Dunától, a vízivárosi lakóparkban érzi leginkább otthon magát.

Tersztyánszky Krisztina

Ahogy az előtérből belépünk, azonnal elénk tárul szinte az egész lakás. Tág a tér, el sem hinnénk, hogy csak 56 négyzetméter. Az étkezőből egyik oldalon kétszárnyú ajtón át a nappaliba, a másik oldalon a boltív mögötti konyhába látni. A tágasságérzetet fokozza a két franciaajtó, melyek egyike a kuckószerű erkélyre, a másik pedig közvetlenül a lakópark zöld gyepére nyílik.

- Hat éve laktam már Győrben kis, „csótányos” bérelt garzonomban, de még sohasem jártam a városnak ezen a részén – meséli a színész. – Aztán elkezdtem lakást keresni, s egy hirdetés nyomán erre tévedtem. Beleszerettem a gyönyörű környezetbe, amikor pedig ezeket a szögeket megláttam, már egyértelmű volt, hogy nekem ez kell!

Kelemen Zoltán az étkező és a nappali falairól beszél, amelyek még csak véletlenül sem zárnak be derékszöget. Az érdekes alaprajz kapóra jött a minimalizmusra törekvő, kissé elvont enteriőr kialakításához. A nappaliban a zöld, a sárga, a barna, a fehér természetes árnyalatai uralkodnak. Ezek variációi köszönnek vissza a szőnyegekről, a kaspókról, a tárgyakról, a díszgyertyákról. A szikár, férfias berendezésen a kisebbnagyobb csipketerítők is otthon érzik magukat. Zoltán édesanyja tudta, hogy ide nem fehér, hanem halványzöld kézimunkákat kell alkotnia.

A szobában minden tárgynak törnénete van. Szerepek, barátok emlékét őrzik. – Ez Kálmán Sándor, ez Papp Gergely, a Biczó Tóni fotó installáció pedig barterüzlet, ez volt a gázsi – tart rögtönzött tárlatvezetést Kelemen Zoltán. Majd egy hangulatos aktra mutatva nevetve mondja: ezt pedig romáktól vettem a zsibin, egy rossz Egry József utánzat. Az étkezőben Van Gogh Éjszakai kávéház című festménye függ – egy plakátról lett kikasírozva többhetes munkával. – Ha egyszer kitalálom, hogy a tárgyaim hogyan helyezkedjenek el, akkor szinte mániásan ragaszkodom ehhez – magyarázza a színész, s mindjárt egy sztorit is idéz. – A régi lakásomban a partnerem egyszer próbára tett: egy dohányzóasztal szögét egy kicsit megváltoztatta. Ahogy beléptem, rögtön leblokkoltam, éreztem, hogy valami történt. Főztem egy kávét, gondolkodtam, aztán fél óra múlva rájöttem, hogy mi a baj. Persze ha meglátok egy szép festményt, egy tárgyat, nem zárkózom el a változtatástól.

Zoltánnak a konyha nem igazi vadászterülete, ám a függöny színét itt is a beépített melegbarna bútorhoz igazította. A hálóban a hatalmas franciaágy mellett hosszú és keskeny ruhásszekrényekkel igyekezett nyújtani a teret. Az egyik sarokban a szülőktől örökölt rézlábú hangulatlámpa, szemben vele íróasztal. – Épp amire a magam képére formáltam az otthonomat, mennem kellett – meséli. – Bár a szombathelyi színházban jobban érzem magam, és időm nagy részében ott dolgozom, azt a havi két-három napot is tudom élvezni, amit itt tölthetek. Ez a nyugodt, csendes, természetközeli környék felkészülésre, szövegtanulásra tökéletes. Mi színészek vándormadarak vagyunk, sokat költözünk. De valami kapocs kell. Annyi méltatlan helyen laktam már, ezért is ragaszkodom ehhez a lakáshoz, amely az állandóságot, a megérkezést jelenti számomra.

Ezek is érdekelhetik