NYME SEK Gólyatábor 2010: véresen komoly(talan) eset az Uzsonnás dobozzal

Négy őrült zenész egyszer csak úgy döntött, a cél a világsiker. Szépen is hangzana, ha nem kis hazánkról beszélnénk, bár mégis csak van valami abszurd a történetben, ha más nem, hát a nevük: LunchBox. Uzsonnát talán nem hoznak, de zenei finomságokkal mindenképpen szolgálnak majd a Gólyatáborban. A zenekar kialakulásáról, indulásáról, s a világot jelentő deszkákról beszélgettem Joós Bencével, a zenekar gitárosával, Egyetemünk hallgatójával.

Ambrózai Zsuzsanna

Arra a kérdésemre, miszerint honnan indult a zenekar, Bence nemes egyszerűséggel csak annyit mondott: a béka segge alól. Aztán kissé komolyabb hangvételben ecsetelni kezdte a banda élettörténetét:

2003-ban egy jó barátommal elkezdtünk gitározni, s a formáció végül nevet is kapott, mi lettünk a Gitárpuncs. 2004-re kibővültünk, s rá egy évre már túl voltunk az első koncertünkön is. Szépen lassan elindultunk egy úton, de a világsiker még messze volt, bár a helyi média odafigyelt ránk, s mi lettünk Szombathely fiatal zenekara. Sikeresen szerepeltünk az Átjáró Könnyűzenei Tehetségkutató fesztiválon is, s jó néhány helyen hangoztattuk zenénket. Egy idő után azonban sajnos nem volt lehetőségünk tovább lépni, s csak az üres ígéretek maradtak. Ennek hatására hárman el is hagyták a zenekart. Az akkori énekesünk párhuzamosan egy másik zenekarban is játszott a White Shirt-ben, s mivel az ottani énekes nem vette komolyan a munkát, elhívtak egy próbájukra. A helyzet úgy hozta, hogy végül ott ragadtam, s már az első alkalommal megírtuk az első számunkat, amihez most a videoklip is elkészült. Ha úgy tetszik, akkor és ott összeállt a csapat, melynek tagjai Góczán Gábor (gitár), Simon Zsolt (basszusgitár), Varga Tamás (dob) és jómagam, aki gitáron bűvészkedem.

Ha már gitár téma, érdekelt, hogyan is került Bence kapcsolatba magával a hangszerrel. Mint megtudtam – és mostantól már ti is tudni fogjátok – édesapja több mint harminc éve gitározik. Igaz, a műfaja merőben más mint a srácoké, hiszen repertoárjában a megzenésített versek és főként gyerekdalok kaptak helyet. Az indíttatás és a hangszer így azonban így is adott volt.

Gyerekkoromban semmi mást nem láttam, csak a gitárt. Mindig próbálkoztam játszani, de komolyabban 12 évesen álltam neki. Gitártanulásomat autodidakta módon hajtottam végre, ugyanis az MMIK-beli gitároktatást egy hónap után hanyagoltam, mondván ez nem „rakenroll”. Végül is édesapám mutatott három-négy akkordot, amiből én elég jól megéltem a kezdet kezdetén. Aztán persze jöttek a példaképek, figyelni kezdtem, ők hogyan, mit játszanak, szépen lassan ellestem a technikáját a dolognak. Azután már éjjel nappal gitároztam.

A Gitárpuncs és a Lunchbox sem egy szokványos zenekar név, így hát jogos, hogy a következő kérdés ezek születésére vonatkozott. Erre a válaszra azonban még én sem számítottam:

A srácok mondták, hogy találjak ki én nevet a zenekarnak, mert nekem mindig olyan eget rengetően jó ötleteim vannak. Így hát hazamentem próbáról a nemes feladattal, majd a konyhában ránéztem egy éthordóra és beugrott, LunchBox. Így született meg a név.

Mély döbbenettel áthatott nevetés után kissé félve érdeklődtem arról, hogyan is definiálná a zenei stílusukat, azt a zenét, amit ők játszanak. Már nem voltak elvárásaim.

Tulajdonképpen furfangos country punk-nak nevezhetném Azt azért még sem mondhatom, hogy kaliforniai punk, mert nem kaliforniaiak vagyunk, hanem Vas megyeiek. Az meg hülyén hangzana, hogy Vas megyei punkot játszunk.
Igazából ebből mindenki tudhatja, hogy poénről van szó, és hogy nekünk sincs fogalmunk arról, hogyan is definiálhatnánk. Persze a viccet félretéve a pop, rock és a punk stílus elemeit ötvözzük a zenénkben.

Bence maga is az NyME SEK hallgatója, Anglisztika és Olasz minor szakon, így valódi kötődése is van a Gólyatáborhoz, hát megkérdeztük tőle, mit üzen a gólyáknak idénre:

Mit üzenjek, nekem sem üzent senki semmit, aztán mégis itt vagyok, s minden rendben van. Egyébként meg háromra mindenki meztelen! Jó szórakozást és hallgassatok LunchBoxot!